Seite - 660 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

660 dôkben a házasságkótések száma is észrevehetôen emelkedik. A burgonyán kivúl még a „placek" nevú kerek, lapos, tenyérnyi nagyságú, zabdarából suit kenyér is egyik fô eledele a népnek. Ennek a daráját egyszerû kézi maimón ôrlik's a belóle sült kenyeret viszi magával délebédûl az erdôbe a szegény favágó. A fôldnek megmunkálása a mostoha hegyvidéken fôlôttébb kezdetleges módon tôrténik. Minthogy csak a jómódú parasztnak van egy vagy két lova : a szegényebb, a kinek nincs módja, hogy a gazdagabbtól béreljen igavonó állatot, a szántást és boronálást a télen át lesoványodott kis tehén- kéivel, sót néha emberi eróvel végezi. Sokszor a trágyát is háton hordja fol a meredek hegyoldalra. Gazdasági gépekct még hírükból sem igen ismer a hegylakó, a ki csak a legtókéletlenebb munkaeszkôzôkkel dolgozik. A déli hegyvidék ôve után a kózépsó dombvidék kôvetkezik, mely legnagyobb a font elsorolt három kôzûl. Ebbe esnek hullámos fensikok kôzé ékclve a termékeny árterúletú folyamvólgyek. Ezen át vonúlnak a tartomány fóbb útjai, s ugyanitt alakúltak a tartomány nagyobb városai. Itt már hclyenként tôbbé-kevésbbé kikerekedett kózségeket találunk, a minóket Keleti-Szilézia termékctlencbb részein hiába keresnénk. Mig ugyanis a hegy- vidéken tôbbnyire egymástól távol elszórt házakból állnak a falvak : addig az ország belsejében mindig legalább nehány gazdasági udvar csoportosúl egymás mellé. De teljesen egybekapcsolt házcsoportokból álló helységek itt is csak nagy ritkán akadnak. A parasztházak e szétszórt épitése a tartomány tájképeinek egyik jellemzó vonása. Mivel az ország kózépsó ove a legszélesebb, és ebben a mezógazdasági termelés az elsó sorban álló : azért egész Keleti-Sziléziának a foldmívelés tekinthetó a legfóbb keresetforrásáúl. A kis- és nagybirtokon folyó gazdál- kodás azonban itt is nevezetes killónbségeket mutat. A parasztgazdaságok vetésforgója, kivéve a hegyvidékieket és a magasb elóhegyeken lévóket, rendesen a kóvetkezó : burgonya és káposzta trágyázott foldben, aztán ószi rozs vagy búza, utána vórós here és végúl zab. Jellemzó, hogy még nagyobb parasztgazdaságokban sem vetnek vagy ültetnek be egyféle terménynyel egy egész tagot, hanem ugyanazt a birtok külónbózó helyein termesztik egyidóben. Minthogy a paraszt nép fó tápláléka a burgonya és káposzta, kivált e kettónek termesztésére fordítanak nagy szorgalmat s ezek épen azért aránylag jó termést is szolgáltatnak. Eladásra rendesen csak zab, legfólebb