Seite - 663 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

663 fajtát angol Yorkshire-kanokkal nemesítik s igen jó sikerrel. A legtöbb birtokos kettótól ötig menó magkoczát tart, a melyek mindenike kétszeri ellés mellett évenként 15—20 malaezot vet, s ezeket jobbára a szomszédos Morvaországba viszik vásárra. Az árak átlag páronként 10 —12 forint közt ingadoznak. A sziléziai gazda, hogy a sertés nyári legelójével gazdál- kodjék, a disznót naponként rendesen más-más helyen hosszú kotélre kipányvázza. Általában véve a kelet-sziléziai kisbirtokos anyagi helyzete nem valami kedvezó. Esós évek és gyakori elemi esapások, kivált jégesó és árvizek, többnyire tönkre teszik egy-egy elözö jobb esztendó dúsabb aratásából nagy fáradsággal szerzett hasznát, úgy, hogy nem igen tud megvagyonosodni. A megélhetésért való nehéz küzdelem nem igen engedi meg neki, hogy a földje javításához kelló pénzt, vagy a szúkebb évekre való tartaléktókét félretegye. A nyomasztó anyagi helyzet a legnagyobb akadálya minden haladás- nak, és csak a tartomány kózépsó, termékenyebb Ovében, meg a városok kornyékén mutatkozik a parasztságnál nagyobb múvelódési torekvés. Az ilyen vidékek parasztgazdái a Teschen melletti kotzobendzi foldmíves- iskolába küldik fiaikat és ezzel is tanúsítják, hogy mennyire méltányolják a czélszerú gazdálkodás alapjáúl szolgáld szakismereteket. Az a 300 fiatal gazda, a ki ez iskolát 1872-ben tortént alapítása óta látogatta, bizonyára hatással volt a mezógazdaság fejlesztésére. A nagybirtokos könnyebben meg tud a föld és az éghajlat mostoha- ságával birkózni, mint a kisgazda. Anyagi eszközei megengedik neki az alagcsovezés, meg a mútrágya alkalmazását, valamint a gózesépló és egyéb tökeletes gazdasági gépek megszerzését. A fó tényezó továbbá, a mely a nagybirtokosság gazdálkodási rendszerét a kisbirtokosénál eredményesebbé teszi, a termények egy részének gazdasági szeszfózók útján való értékesítése. Az alagcsovezés Anglián kivúl talán sehol sem oly fontos, mint Sziléziá- ban, a hol az elsó ilynemú munkálatokat a negyvenes években kezdték, s már a következö évtized folyamán a nagybirtokosság jdszágain jdkora nagyságú terúleteket alagcsöveztek. A mezei gazdaság jobbára repcze, buza, rozs, árpa, zab, burgonya, czukor- és takarmány-répa, paszuly és lencse termesztésére szorítkozik; takarmányfélékból leginkább voros-herét vetnck fú-elegygyel, továbbá balta- czimet, luczernát, keverék-takarmányt és csalamádét.