Seite - 665 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

665 Kiváló fontosságú a mezógazdaságra nézve a szeszfózés, mely alig hiányzik csak egy nagyobb sziléziai uradalomban is. A nagybirtokok burgonyatermésének legnagyobb részét szeszszé dolgozzák fôl s így változ- tatják kivitelre alkalmas, értékes árúvá. A szeszégetéssel azonban még az a haszon is jár, hogy hulladéka, a moslék, kitúnó tápláléka a marhának, a melynek tartását ilyenformán a szeszfózés nagyban elósegíti. Az egy hektárnyi burgonyafôld után számítható moslék korúlbelúl 2 o métermázsa széna tápláló-értékével egyenló. A sziléziai nagybirtokosok a fôld termó- képessége fokozásának ezen eszkôzét mindenfelé fôl is karolták és jószágaikon mindenütt gazdasági szeszgyárakat rendeztek be, a melyek a birtokok terje- delme szerint naponként 15—35 métermázsa burgonyát dolgoznak fôl. A takarmányszükséglethez képest a szeszfôzôk a zordabb évszakok alatt 6—8 hónapon át dolgoznak. Az 1890—1891. üzletévben keleti Sziléziában ósszesen 54 szeszégetó volt múkódésben és 21.000 hektoliter szeszt fôzôtt, korúlbelúl 300.000 forint értékben. Mielótt ez a szesz forgalomba kerúlt, 740.000 forint fogyasztási adót nyert belóle az állam, úgy, hogy egy üzletév termelésének forgalmi értéke egy milliónál is tôbbre rúg. Múszaki tekintetben is kielégítók a szeszfôzôk eredményei, a mennyiben IOO kilogramm burgonyából 11 —13 liter szesz kerúl ki. A gyárak nagyobb része jó berendezésú, s mindenütt Henze-féle párolókat, keveró és hútó készillékekkel ellátott czefrekádakat, valamint jó szerkezetú lepároló készülé- keket találunk. Mindezen berendezési tárgyak nem csekély kôltségbe kerúltek, a mely áldozatokra a birtokosokat csak annak megfontolása vette rá, hogy Keleti-Szilézia mostoha talajának és hideg éghajlatának kôvetkeztében csekély jóvedelmezóségú mezógazdaságát haszonhajtóbbá tehetik a szeszégetók által. Szilézia mezógazdaságának üdvós fejlódése úgy a nagy-, mint a kis- birtokosra nézve majdnem egyedúl az állattenyésztés emelkedésétôl fûgg. Az általában is kedvezótlen helyzetú gabonatermesztés még nagyobb bajokkal küzd oly országban, a minó Szilézia, a hol a gabonafélékre nagyon kedve- zótlenek a természeti fôltételek. Ellenben épen ezek a fôltételek, kivált a nedves éghajlat, szerfôlôtt kedvezôk a takarmányféléknek, a mi már egymaga is természetszerúen elsó sorban a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére serkent. Kiváló, sót épenséggel jellemzó fontosságúak Keleti-Szilézia mezô- gazdaságára nézve a nagy uradalmak. Valamennyi kózúl kiválik s valódi mintagazdaság a tescheni ka?narabirtok, a melynek óriási jószágcsoportja jelenleg Frigyes fóherczeg tulajdona, ez elótt pedig majdnem félszázadon át 84