Seite - 669 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

669 végre van hajtva. A vezetékekhez kelló agyagcsöveket az uradalmon lévó deutsch-leuteni alagcsó-gyár készíti. E kiszárítási munkálatok nyomában azóta a gazdasági haladás minden eszköze, még a gózeke is használatba vétetett. Az uradalmon nagyon tókéletesített szarvasmarha-tenyésztés folyik, a melynek fejós állatai kôzé a régibb kuhlandi és németalfôldi fajták mellé újabban a pinzgaui járúlt. A vetésforgó hét vagy nyolcz nyomásos kétéves füves here, repcze- és burgonyatermesztéssel. Kilencz gazdasági szeszégetó dolgozza föl az uradalom burgonyatermését, s a szeszfózókból kikerúló nyers szeszt egy fínomító tisztítja meg. Kiváló nevezetességû a régi jó hírú Larisch-Mönnich grófi telivér-ménes Deutschleutenben. Az ezen telepen folyó telivér-tenyésztés mellett azonban ez uradalmon az egyes majorokban is nevelnek nemes vérú lovakat, minthogy a mezógazdasági munkára használt kanczák is kivétel nélkül mind jeles és nemes vérúek. Jóllehet a legtöbb nagybirtok mintaszerú kezelésben van, a fönt vázolt kedvezótlen gazdasági korúlmények folytán mégis csak igen szerény a jovedelmezóségük. De azon nagy nehézségek mellett is, a melyekkel a mezógazda Keleti-Sziléziának még legkedvezóbb fekvésú helyein is kénytelen megküzdeni, az ország kozépsó ôvében a föld legnagyobb része mégis mezógazdasági mívelés alá van fogva. Mentûl jobb e föld, természetesen annál kevesebb tér jut a fólszántott mezôség mellett az erdônek, s a legjobb fekvésú helyeken jobbára csak a vôlgyszakadékok, meredek patakpartok és más efféle területek vannak befásítva. Végúl még csak az országrész legalsó, legéjszakibb s egészen keskeny ôvének épen nem örvendetes gazdasági életéról kell néhány szót szólanunk. E tôkéletesen sík terület Szilézia legszélsó éjszaki határvidéke, a melynek legnagyobb részét igen gyakran elönti a Visztula, Odera és Olsa vize, minek kôvetkeztében a foldmívelés ott nagyon kezdetleges és a lakosság soha sem bir szúk anyagi helyzetéból némi jóllétre vergódni. Tágas területek csak sovány legelóúl használhatók, a föld többi részén pedig csupán a zab és burgonya terem meg. Itt már az erdó is megint jogaiba lép, mintegy sánczolatot alkotva az árterület és a délibb, áldottabb vidékek között. A nagy legelóterületeken meglehetós kiterjedésú az állattenyésztés, mint- hogy majdnem minden, — még a legszegényebb telkes gazdának is van egyéb jószágai mellett pár lova is, a melyeket azonban nem annyira a saját gazdaságában mezei munkára, mint vállalt fuvarozásra használ, a mire a kûlônféle gyárak és erdók elég alkalmat adnak.