Seite - 669 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
Bild der Seite - 669 -
Text der Seite - 669 -
669
végre van hajtva. A vezetékekhez kelló agyagcsöveket az uradalmon lévó
deutsch-leuteni alagcsó-gyár készíti. E kiszárítási munkálatok nyomában
azóta a gazdasági haladás minden eszköze, még a gózeke is használatba
vétetett. Az uradalmon nagyon tókéletesített szarvasmarha-tenyésztés folyik,
a melynek fejós állatai kôzé a régibb kuhlandi és németalfôldi fajták mellé
újabban a pinzgaui járúlt. A vetésforgó hét vagy nyolcz nyomásos kétéves
füves here, repcze- és burgonyatermesztéssel. Kilencz gazdasági szeszégetó
dolgozza föl az uradalom burgonyatermését, s a szeszfózókból kikerúló
nyers szeszt egy fínomító tisztítja meg. Kiváló nevezetességû a régi jó hírú
Larisch-Mönnich grófi telivér-ménes Deutschleutenben. Az ezen telepen folyó
telivér-tenyésztés mellett azonban ez uradalmon az egyes majorokban is
nevelnek nemes vérú lovakat, minthogy a mezógazdasági munkára használt
kanczák is kivétel nélkül mind jeles és nemes vérúek.
Jóllehet a legtöbb nagybirtok mintaszerú kezelésben van, a fönt vázolt
kedvezótlen gazdasági korúlmények folytán mégis csak igen szerény a
jovedelmezóségük. De azon nagy nehézségek mellett is, a melyekkel a
mezógazda Keleti-Sziléziának még legkedvezóbb fekvésú helyein is kénytelen
megküzdeni, az ország kozépsó ôvében a föld legnagyobb része mégis
mezógazdasági mívelés alá van fogva. Mentûl jobb e föld, természetesen
annál kevesebb tér jut a fólszántott mezôség mellett az erdônek, s a legjobb
fekvésú helyeken jobbára csak a vôlgyszakadékok, meredek patakpartok és
más efféle területek vannak befásítva.
Végúl még csak az országrész legalsó, legéjszakibb s egészen keskeny
ôvének épen nem örvendetes gazdasági életéról kell néhány szót szólanunk.
E tôkéletesen sík terület Szilézia legszélsó éjszaki határvidéke, a melynek
legnagyobb részét igen gyakran elönti a Visztula, Odera és Olsa vize, minek
kôvetkeztében a foldmívelés ott nagyon kezdetleges és a lakosság soha sem
bir szúk anyagi helyzetéból némi jóllétre vergódni. Tágas területek csak
sovány legelóúl használhatók, a föld többi részén pedig csupán a zab és
burgonya terem meg. Itt már az erdó is megint jogaiba lép, mintegy
sánczolatot alkotva az árterület és a délibb, áldottabb vidékek között.
A nagy legelóterületeken meglehetós kiterjedésú az állattenyésztés, mint-
hogy majdnem minden, — még a legszegényebb telkes gazdának is van
egyéb jószágai mellett pár lova is, a melyeket azonban nem annyira a saját
gazdaságában mezei munkára, mint vállalt fuvarozásra használ, a mire
a kûlônféle gyárak és erdók elég alkalmat adnak.
zurück zum
Buch Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Morvaország és Szilézia (Szilézia)
- Band
- 17/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1897
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 352
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch