Seite - 675 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

675 Sziléziának kemény hideggel és bóséges havazásokkal járó éghajlata kóvetkeztében a lúczfenyú a hó okozta tórésektól sokkal gyakrabban és tóbbet szenved, mint a tobbi fanem, kivált ott, a hol a bükk és jegenyefenyú kivágása után jó termo erejú talajon mesterséges úton telepítették meg. Azokból a nagy károkból, melyeket a hó tórése Sziléziában a 70-es és 80-as évek alatt tobbszór is okozott, világosan kiderúlt, hogy a természetes fólújítás útján létrejótt lúczfenyvesek kevesebb kart szenvedtek. Ezért most már a mesterséges fólújítással egybekótótt tarvágást kevésbbé alkalmazzák, s a folújításnak természetes úton való foganatosítására tórekesznek. A lúczfenyú után a sziléziai erdók legelterjedtebb és szintén fontos faneme a jegenyefenyú, meg a bükk. Ez a két fanem hol külón-külón, hol egymással elegyúlten tenyészik, fókép a Szudetek és a Beszkidek elóhegy- ségein. Kisebb terúleteket elfoglalva azonban elófordúlnak a dombvidéken, sót a magas hegységek óserdeiben is, de ott már a lúczfenyú társaságában. A bükk- és jegenyefenyúerdók kiteijedése ezelótt jóval nagyobb volt, mint ma, csakhogy a jelen század kózepe óta nagyon sokat levágtak kozúlók, s helyóket lúczczal újították fól. Ma azonban alapos gazdasági okokból megint tóbb figyelemben részesúlnek. A már említett fanemeken kivúl elófordúl még az erdei fenyú, mely, bár csak kis terúleteken vagy magában, vagy a kózibe elegyedó lúczfenyu- vel együtt tenyészik. A hegységeket kivéve mindenfelé található. Nagyobb fontossága azonban csupán a porosz-sziléziai határon, a bielitzi kerületben, elnyúló síkság erdei fenyveseinek van. Itt az erdei fenyú nagy kiterjedésú erdóket alkotva borítja a mocsárosodásra hajlandó, nehéz, agyagos talajt, s erre a termóhelyre a legalkalmasabb fanemnek mutatkozik. Még csekélyebb mértékben elterjedt fanemek : a tólgy és a vórós fenyú, melyek csak a tenyészetükre alkalmas fóldú kisebb terúleteken alkotnak erdóket. Említést érdemel végúl a torpe fenyú (Pinus mughus), a mely fanemet legújabban tóbb helyen, így példáúl a boroszlói herczeg-érsekség erdóbirtokán magas fekvésú legelók beerdósítése czéljából telepítgetik, arra tórekedvén, hogy a múvelt terúletek fólé védó óvet teremtsenek belóle, s ekként egyszersmind magasabbra is terjeszszék az erdótenyészet felsó határát. Az erdónevelést s az erdóápolást illetóleg Sziléziát azok kózé az osztrák tartományok kózé kell sorozni, melyek az erdógazdaság fejlódése terén úttórók voltak. Már a jelen század elején számos erdórendtartást alkottak, térképeket, gazdasági terveket készítettek Sziléziában is, s kórúlbelúl ugyan- 85* .