Seite - 679 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

679 és csatornákat is építettek s tartottak jó karban. A mint azonban az útak építése javúlt, s másfelól a túzifával úzótt kereskedés mind tóbbet-tóbbet veszített korábbi fontosságából, a fának vízen való szállítása is hanyatlott, sót a legtóbb vidéken teljesen abba is hagyták. A túzifa úsztatását manapság már csak Keleti-Szilézia nehány folyóján, a tescheni kamarai erdókben gyakorolják, honnan a tavaszi hóolvadáskor megduzzadó Moravka, Olsa és Visztula folyókon mintegy ÍOO.OOO méter túzi és szénnek való fát úsztatnak Friedekbe, Teschenbe, Trzyniecbe és Ustroñba, bol a fát és szenet leginkább a vaskohókban használják fól. Itt az úsztatás egészen czélszerú, a mennyiben az itteni kórúlmények kózt ez a legolcsóbb és leggyorsabb módja a szállításnak. Sziléziában az erdógazdaság nemcsak az erdóbirtokosok számára biztosit tartós és tetemes jóvedelmet, hanem a nép sok ezrének is állandó és sokféle foglalkozást nyújt, s a hegylakók nagy részének megélhetése egyenesen az erdókben való foglalkozástól függ. Azelótt Szilézia tóbb hegyvidékének betelepitését is csupán az erdókre alapitották. A telepeseknek csekély viszon- szolgálat fejében bizonyos kiterjedésú erdót engedtek át, hogy azt szántónak s legelónek kiirtsák, a fából házat építsenek, s megengedték nekik, hogy a hulladékfát tüzelóúl ósszeszedhessék, az erdókben legeltethessenek s barmaik számára almot szedhessenek. Ezekból az engedményekból idók folytán, fóként a kelet-sziléziai hegységekben, számos és tetemes szolgalomjog fejlódótt ki, melyeknek megváltása a szolgalommal terhelt erdók birtokosai- nak az ótvenes és hatvanas évek folyamán nagy pénzáldozatok árán s jókora birtokrészek odaengedése útján sikerúlt. Igy jutottak a legeltetésre jogosúlt hegyvidéki kózségek Teschen és Bielitz kerületekben jogosúltságuk meg- váltása fejében mintegy 12.000 hektár terúlet birtokába, melyet a tescheni kamarauradalomnak szolgalommal terhelt erdeiból és legelóiból számtalan részletben hasítottak ki s adtak át a jogosúltak tulajdonába. Ezeken az erdó- és legeló-illetóségeken, a mennyiben azok kózlegelóknek maradtak, ma is gyakorolják még az alpesi legelógazdaságnak egyik módját, az ú. n. „Sallasch- wirthschaftu-ot, mely abból áll, hogy a barmot (juhot, kecskét s marhát) egész nyáron át künn tartják, az éjjeleket az ú. n. Bszállás"-okban tóltvén. A legelóhasználatnak ez a módja a kárpáthegységi vidékek egyik külónlegessége. Ezelótt a sziléziai Beszkidekben, nagy kárára a szolgalommal terhelt erdóknek, sokkalta nagyobb mértékben gyakorolták, mint a szolgal- mak megváltása után, ma. A fák „lenyesegetése" s „meggyúrúzése", az erdóégés, vagy a fiatal csemetések tónkre tétele is napirenden voltak.