Seite - 687 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

687 Bányászat. Sziléziában, valamint a szomszédos Morvaországban is, nemesérczeket bányásztak legelôszôr. Ennek nyomai visszaérnek egészen a XII. századig, habár akkor nyilván inkább csak a fölszinen és az áradmányban kutattak, mintsem a szilárd kôzetben. Mindazon hagyományok, a melyek e régibb bányamívelésról maradtak, igen jövedelmezönek mondják azt. Igy pl. Jerin András boroszlói püspök 300évvel ezelótt a Zuckmantel melletti Querbergen levó aranybányájából egy négy márka 15 lat és egy hat márka ó'/2 lat (akkori bécsi) sulyú aranydarabot küldött II. Rudolf császárnak, bányászata gazdagságának tanújeléúl. Ebben a bányában csak 100 évvel ennekelótte szúntették meg a mívelést, de épen nem azért, mert már teljesen kimerúlt; hiszen a századunk folyamán benne végzett munkálatok is aranytartalmú kovák és ólomérczek, kristályos palák és rézérczek jelenvoltát igazolták ; a bánya mívelésének abbahagyását egészen más, a bányászattal össze nem függó korúlmények okozták. E régi bányászat terúlete ugyan még ma is bányatelek-mértékekkel van megjelölve, de a ncmesérczek kutatása teljesen megszúnt rajta. Egy másik aranybányában 1885-ben ismét megkezdték a mívelést, de csakhamar megint abbahagyták. Ez a Freiwaldau melletti Goldkoppe bányája, a mely kvarczban és gneiszban lelhetó termés-aranyat és aranyérczet tartalmaz. A Bennisch melletti hires ezüst- és ólombányák, melyek a XVI. században még virágzottak, ma szintén elhagyvák, mert a századunk elsó felében folélesztésükre tett kisérlet sikertelen volt. Ugyan- ilyen sorsra jutottak Szilézia összes nemesércz-bányái, mint a würbenthaliak, az engelsbergiek és mások. Az 1891 végén nemesércz tartalmú ásványok kiaknázására kiadott terület 18 hektárt tett, de rajta sem arany-, sem ezüstérczeket nem bányásztak. A Zuckmantel mellett egy vállalat részéról 14 munkással kiaknáztatott 35 tonnányi kénkovát csupán a tulajdonos würbenthali vegyészeti gyárában dolgozták föl. Valamint Morvaországban a vasércz-bányászat csak ott fejlódhetett ki, a hol a bányák kohók kôzelében valának, ép úgy a sziléziai vasércz-bányák, melyek az ú. n. Szudet-vidék két érczvonúlatában, éjszakon Zuckmantelnál, illetóleg Seitendorfnál kezdódve délnyugati irányban egykôzûen húzódnak Morvaország felé, — szintén csak a közeli erdóségre és vízeróre támaszkodva fejlódhettek és virágozhattak. Mikor azonban egyrészt az erdók ritkúltával a faárak emelkedtek, másrészt pedig a faszén a nyersvas-termelésnél és a vas,