Seite - 688 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

688 meg aczél elôâllitâsânâl fôlôslegessé vâlt, tovâbbâ a kôzlekedési eszközök fejlôdésével az sem volt szûkséges, hogy a vasércz-bânyâk közel legyenek : attöl fogva természetesen a kisebb, szakadozott erû bânyâk mivelése mind nagyobb pangâsnak induit. Csak azok a bânyâk maradhattak volna fönn, a melyek valamely közel fekvô s âsvânyi fûtôanyagot hasznâlô kohöban értékesithették volna érczeiket. Minthogy azonban ez a fôltétel nem volt meg, a Szudet-vidék ôsszes vasérczbânyâi kénytelenek voltak a mivelést abbahagyni. Az u. n. Kârpât-vidék (a tescheni és bielitzi politikai kerûlet) vasércz- bânyâi ellenben, a hol ez imént emlitett létfôltételek megvannak, fönn tudtâk magukat tartani, jöllehet e vidék vasérczei (vaspâtok) szintén igen szegények és fészkenként vagy telepenként valö elöjövetelükben szakadozottak. A jelen- leg mivelés alatt ällö öt bânya Frigyes fôherczeg birtokâban van és 1891-ben nem egészen 100 munkâssal 51.000 métermâzsa vasat termelt, a mi leg- nagyobb részt a tulajdonos sajât kohöiban kerûlt fôldolgozâsra. Ez érczek aknâzâsa minden gépmunka nélkiil tôrténik. A vasérczek aknâzâsâra kiadott sziléziai bânyatelkek ôsszes terûlete csak 570 hektârra rüg. A k'ôszén-bânyâszat mintegy 100 év ôta hatalmasan fôllendûlt. Az ostrau-karwini bânyakerûlet (lâsd Morvaorszâg bânyâszatât) nagyobb fele Sziléziâban fekszik. Innen induit ki e kerûlet bânyamivelésének nagyszabâsù fejlôdése, mert a Polnisch-Ostrau melletti Burnia-vôlgyben kibukkanô kôszén- telepeket kezdték legelôbb aknâzni a mült szâzad nyolczadik évtizedében. E bânyâk régiségiiknél fogva keresztûlmentek a mivelés egész fejlôdés- folyamatân, kezdve a kézimunkân, âttérve a lôerôre, majd a tôbb szâz lôerejû gôzgéppel valô munkâra. A kibukkanâsoknâl fürt târnâk és sekély aknâk utân nagy szâllitô aknâk kôvetkeztek, a melyekbôl évenként tôbb milliô métermâzsa kôszén kerûl ki. A régi mivelés egyszeru vizes csôbrét nagyszabâsù vt'zemelô, a hajdanï tûzkosarat és szeleltetôt ôriâsi szellôztetô gépek vâltottâk fôl. 1891-ben 41 nagy gôzgép ôsszesen 5.000 lôerôvel és 30 szélmotolla mûkôdôtt az ostrau-karwini bânyakeriiletben, tovâbbâ 46 gôzzel és 20 suritett levegôvel hajtott s 5.000 lôéreju gép szivattyüzta ki a vizet, 42 kiprôbâlt szerkezetû nagy szellôztetô (2.000 lôerôvel) a bâgyasztô és durranô léget a bânyâkbôl, tovâbbâ 42 (ôsszesen l.ooo lôerejû) gép dolgozta fôl kûlônféle czélokra a kiszâllitott kôszenet. Mielôtt azonban e bânyâk a fejlôdés oly fokâra jutottak, hogy évenként tôbb mint 35 milliö métermâzsa szenet szâllithatnak, igen nehéz" idôket kellett âtélniôk! Egészen szâzadunk kôzepéig sehogy sem tudott a mivelés