Seite - 693 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

693 1874-tól kezdódik a nyugati-sziléziai vasipar hanyatlása. A vasárak alábbszállása és a szomszéd országok fejlettebb vasiparának a kózépponti vasút által fokozott versenye a nyugati-sziléziai vasgyárak jóvedelmezóségét tetemesen csókkentette. Más felól meg a faárak is felszokkentek, és hova- tovább mind czélszerúbbnek mutatkozott a fát épület- és bútoranyag gyanánt értékesíteni, mint fútóül használni. így aztán Nyugati-Szilézia magas kemenczéi egymásután abbahagyták a munkát (a buchbergsthali 1874-ben, a német lovagrend nagymestereié 1877-ben és az endersdorfi 1884-ben). Mai napság Nyugati-Szilézia vaskohászata pusztán csekélyebb mennyiségú hengerelt vas, fínom bádog, valamint idegen eredetú nyersvasból és félkész- termékból kovácsolt, vagy óntott árúk gyártására szorítkozik. Nagyobb nevezetességú az utóbbi évtizedekben csupán a drót- és drótszeg-gyártás, meg a bádogárúk és bádogszegecsek gyártása volt Karls- dorfban, Ludwigsthalban, Würbenthalban, Buchbergsthalban és Brankában. Nagyobb termelésig külónben a nyugati-sziléziai vasmúvek már az itteni természeti fóltételek miatt sem emelkedhettek soha sem. A nyersvas-termelés abbanhagyásával pedig ezen a legrégibb idók homályába visszanyúló vas- kohászat elvesztetle a tulajdonképeni alapját. Egészen ellenkezó módon fejlódótt és alig sejtett magasságig emel- kedett a keleti-sziléziai vaskohászat. Albert szászországi és tescheni herczeg és Károly fóherczeg valának Keleti-Sziléziában ez iparnak megalapítói, a mely néhai Albrecht fóherczeg- ben, a ki tólük a tescheni kamarauradalmat órókolte, minden áldozatra kész és széles látáskórú pártfogóra lelt. A vasérczek bányászata és a vaskohászat Keleti-Sziléziában ember- emlékezet óta úgyis csak a tescheni kamarauradalom területén volt honos. A vasércz-bányászat e tartományrészben 1770-ben kezdódik, az elsó magas- kemencze fólállítása pedig a Visztula mentén fekvó Ustroñban 1772-ben, a másodiké az Ostravica melletti Baskában 1806-ban, az Olsa melletti trzyniecié 1838-ban tórtént. Lépést haladt a nyersvas-termeléssel az ontótt árúk gyártása is. A készeló eljárást úgy az ustroñi, mint a baskai gyár nem mulasztja el kóvetni, 1833-ban pedig az Ostravica melletti Leskovitzban felépúl a Karlshütte nevú hámormú. Tüzeló anyag és vízeró bóségben volt, ellenben a vasércz-termelés bizonytalan, minthogy a vidék foldtani viszonyai még ismeretlenek valának. A magasolvasztók kózben-kózben szüneteló évi munkáját csak a 40-es években sikerúlt szakadatlanná tenni, a mikor a