Seite - 704 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

704 A fürdóhely ügyeit egy kilencz tagú bizottság vezcti, a melynek elnöke mindig Freiwaldau azon idó szcrinti polgármestere, végrehajtó megbizottja pedig a fürdóbiztos. Gräfenbergben nincscn tulajdonképeni fürdózó idó; a betegek minden évszakban látogathatják, a mint hogy e szép fürdóbcn, hol a nyár nem nagyon forró, a tél pedig nem igen zord, minden évszakban vannak is gyógyúlást keresó vendégek. Gräfenberg után Sziléziának legnevezetesebb fürdöhelye Karlsbrunn, a mely az Altvater tóvében, regényes tájon, erdókoszorúzta liegyek ólén, láptalajon fekszik. Ennek a lápnak a szélein fakadnak azok a vastartalmú savanyúvízforrások, a melyeknek a fürdóhely keletkezését köszönheti. Régibb neve e helynek „Hin- und Wieder" ; ezt az elnevezést még ma is fóntartja a Karlsbrunntól éjszakra álló Hin- und Wiederstein. Kies fekvésén kivúl fóleg kristálytiszta vizú ásványos forrásai és fenyveseinek illatával telt balzsamos levegóje tették Karlsbrunnt oly látogatott gyógyhelylyé, a mely napjainkban szemlátomást fejlódik. A monda szerint azon a helyen, a hol ma Karlsbrunn áll, egykor a rengeteg mélyén egy jámbor remete kápolnát emelt Szent Hubertus tiszteletére, ki az ó buzgó imádságára gyógyító erejú forrást fakasztott az erdóben. Tóbbek kózt a német lovagrend akkori freudenthali helytartója, Riedheim báró, ki egy vadászat alkalmával e rengetegben eltévedt s tóbb napig volt kénytelen e tájon bolyongni, elcsigázott állapotában a remete gondos ápolásától és e forrás üdító vizétól hamar visszanyerte egészségét. A forrás híre gyorsan terjedt, s csakhamar kózelból, távolból tódúltak hozzá az emberek, hogy a csodatévó víz hatását kipróbálják. Az órdógót azonban boszantotta ez a dolog, s eltókélte, hogy a forrást a kórnyék lakóival együtt elpusztítja. Minthogy pedig ezt vízáradással a táj nagy lejtése miatt nem tehette, kapta magát s egy roppant nagy kósziklát lódított a templomocska felé, a melyben ép akkor az egész kózség ájtatoskodott; de elvétette a czélját; a szikla a templom mellett esett le, a hol még ma is látható s a „Hin- und Wiederstein" nevén ismeretes. Eddig a monda. A valóság pedig az, hogy ebben a puszta rengetegben, a hová vadászokon, favágókon és a közeli Hubertuskirch bányászain kivúl alig tette ember a lábát, a kórnyék lakói már akkoriban is ismertek egy vén, mohlepte fenyútórzs alól kibuzogó forrást, a melyet gyógyító hatása miatt „jó erdei forrás"-nak neveztek. A német lovagrend tulajdonában lévó gyógyintézetet 1780-ban alapí- totta e rend akkori nagymestere, Miksa fóherczeg, a ki az említett „jó"