Seite - 3 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

A Kis-Kárpátok, a Szakolcza-vidéki Csupi-hegy felol. Felso-Magyarország. Felsó -Magyarországnak vagy Felvidéknek nevezzük hazánknak azt a nagy éjszaki területét, mely a Duna dévényi kapujától fölkanyarodva, korongszelet alakban éjszakra, majd keletre húzódik el egész az egykori Erdély éjszaknyugati széleig az ország éjszaki határa és a nagy Alföld között. Nyugati részén a határ déli vonala maga a Duna egész odáig, a hol hirtelen délre fordúl; innen éjszakkeleti irányban a Mátra, Bükk és Hegyalja hegy- ségek lábainál végzódik a Felföld, s a Hegyaljától kezdve a felsó Tisza mentén halad, mely kígyódzó szalagként fut éjszakkelet felé, csaknem min- denütt a hegység és síkság érintkezó részeit mosva. A Felföld a déli részeivel kapcsolatos lapályok kivételével egészen hegyvidék, melynek bérczvilágát csak itt-ott enyhíti egy-egy tágasabb völgy, avagy nagyobb kiterjedésú dombvidék. Mindazáltal a hegység egészben véve nem vadon. Még a legmagasabb csúcsokon is ritka az örök hó, és a tenyészet megszünését a hegytetókón is mindenkor csak a helyi okok idézik eló. Kevés a Felföldön az ósszetornyosúló hegytömkeleg, valamint a kozlekedést gátló szurdokok és meredekek száma; ellenkezóleg, az egész hegyvidék alakú- lásában bizonyos szabályosság vehetó észre; dél felé lépcsózetesen Iejtösödik; délre nyílnak a völgyek is legnagyobb részt s ekképen útat nyitnak a melegebb légáramlatoknak az ország határain magasra nyúló havasokig. l*