Seite - 5 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

5 A Vág volgye Zsolnánál. az Osztroszki- Vepor, a Nagy- és Kis-Fátra, a nyugati határszélen fekvó Beszkidek és Kis-Kárpátok délnyugat felé vonúlnak s végúl a nagy síkság szélén elhúzódó Cserhát, Mátra és Bükk ismét a nyugat-keleti irányt veszik fól. A Tátrán kivúl a Beszkidek és Kis-Kárpátok tartoznak a határhegy- ségekhez. A Beszkideket dús erdóségek borítják, de vólgyeik és lapályaik kevéssé termékenyek s épen ezért nem népesek. Morvaország és Szilézia felé hosszabb nyúlványaik vannak, Galiczia irányában azonban inkább domb- vidék vonúl elóttük. A belsó csoportok tóbbi hegyei lépcsózetesen emelked- nek, nem oly magasak, mint a határhegységek, s alkatuk is más. A gránit és gnajsz mellett itt trachyt és bazalt is elófordúl. Legmesszebb nyúlik délre a nógrádi hegység, melynek utolsó, a Dunához kózel esó csúcsa, a Naszál Vácz fólótt, Budapestról is látható. A Mátra-hegység a síkság felé meredeken hanyatlik alá, de a szomszédos hegycsoportokkal érintkezó tagjain sem valami szelíd lejtójúek a tóbbnyire szúk vólgyekbe ereszkedó oldalak. A hegyek kózótt kanyargó vólgyek és a rajtuk végigfutó vizek nagyjából hasonlóképen egykózú irányúak, s elószór kelet-nyugati, majd déli irányban haladnak a Duna felé. Csak az említett horpadási terület kózelében haladnak ellentétes irányban kelet és dél felé a Tisza mellékfolyói: a Sajó, Hernád és Zagyva. A nagyobb folyók kózúl csak a Nyitra, Garam és Ipoly forrásai vannak távol a Magas-Tátrától. Ezek alább a kóztük emelkedó hegyek miatt nagy íveket alkotnak folyásukban s részben egykózúen futnak a szomszéd folyókkal. Nem ily érdekes az éjszakkeleti hegyvidék csoportosúlása. Nincs termé- szetes góczpontja. A nyugat felé esó rész tóbbnyire alacsony, szélesbúló,