Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

6 A turóczi sík és a Magura. 1.200 méternél magasabbra alig emelkedó homokkó-hegyekból áll. Keleten meredekebb ôshegységek vannak, sokhelyt csipkézve csúcsokkal. A leg- magasabb hegyek, a Máramarosi havasok, a határszélen emelkednek; egyik hegylánczuk, az eperjes-tokaji a világhírú bort termô Hegyaljával, nagy hosszan benyúlik a síkságba, melytól a végfokai igen éles határvonalakkal válnak el. Egészben véve mégis két nagy párvonalas lánczolatot különbözte- tünk meg benne, a melyeknek mindegyike nyugatról keletre vonúl. Az éjszaki hegylánczot közönsegesen Erd'às Kárpátoknak vagy Keleti Besz/eideknek híják ; csak a legtávolabbi rész, a Máramarosi havasok csoportja tartotta meg onálló nevét; a délit Vihorlût-Guttin hegységnek nevezik. Az elôbbeni nagyobb részt kárpáti homokkóból áll, többnyire hosszan elnyúló gerinczekkel és szelíd lejtôkkel, a déli ellenben fôkép trachythegység, s egyes csoportjai között nagyon érdekes alakzatok fordúlnak elö. A hegység összes vizei a Tiszában egyesúlnek, mely maga is innen ered s Husztnál a trachytgátot àttôrve, egész Tokajig a hegység alján, vagy ahhoz közel halad. A keleti folyók: az Iza, Visó, Taracz, Nagyág, Borsova, jóformán csak nagy hëgyi patakok, melyek még a hegyek között elérik a Tiszát ; a nyugatiak ellenben : a Latorcza, Ung, Laborcz, Bodrog már messzebb lefutnak a síkságra, itt-ott mocsarakat alkotva. Ily kiilônbôzô magasságú és változatos vidéken az éghajlati sajátságok is nagyon kûlônbôzôk. Kivált az éjszaknyugati Felföldön egymástól csak nehány kilométernyi távolságban levó helyeken is nagy kïilônbségek tapasz- talhatók. Atlag véve leghidegebb vidék Arvaváraljának a bérczes kôrnyéke, hol az évi hómérséklet csak 5.4° C; ehhez hasonló a Szepesség és Selmecz-