Seite - 17 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

dor^ T ugg. A miskolczi, pilini, haligóczi és baráthegyi barlangi leletekból. Felsó-Magyarország ósrégészeti emlékei. A tórténelem fénysugarai hazánk területét legelsóbben akkor világítják meg némileg, mikor a rómaiak Gallia meghódítása után (Kr. e. 58-—-51.) róvid idókózón egy felól Pannoniát, Raetiát, Vindeliciát, Noricumot, szóval az egész Dunántúlt elfoglalják, más felól pedig a meghasonlott germán sveveket, markomannokat és quadokat saját fenhatóságuk alá hajtják s a Kárpátok nyugati részein a jazygok szomszédságában, Vannius uralkodása alatt a quadok királyságát megalapítják (Kr. e. 19-ben). Ha az ezen idót megelózó kort általában hazánk tórténelem elótti korának nevezhetjük: küló- nósen így van ez Felsó-Magyarországra nézve. Római és góróg tórténetírók nyomán ugyanis csaknem biztosan állítható, hogy hazánk dunai vidékét egyes kelta tórzsek már Nagy Sándor idejében vagy legalább kevéssel azután elfoglalták; Felsó-Magyarországról és Felsó-Magyarország éjszaki és éjszaknyugati vidékeiról azonban még a népvándorlás alatt, sót hazánk megalapításának elsó századaiban is csak elvétve találunk valamit azon legrégibb kútfókben fóljegyezve, melyek Magyarországnak a honfoglalás idejebeli kiteijedéséról hírt adnak. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy Felsó- Magyarország akkor, midón hazánk alvidéke s nevezetesen a Dunán túli rész M. 3