Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

18 a gyermekkorból régen kivetközött, még mindig az ós-korban élt. Herodotos (484—405 Kr. e.) a Kárpát nevet még nem ismeri, de nem ismeri azt negyedfél századdal késóbb Julius Caesar sem. Szerinte a hegység, mely e vidéket boritja, csak folytatása a hercziniai hegységnek, mely kilencz napi járó fold szélességben terjed a helvétek és németek fóldjétól a kelta-mozgalom folytán a Dunán inneni, egykor scythák által lakott részekre kiszorított géták (dákok és anartok) birodalmáig, s Felsó-Magyarország területe a római uralom idejében is még teljesen ismeretlen. A mély homályt, mely ezen kort borítja, csak azon emlékek világítják meg némileg, melyek évezredeken át nyugodtak hazánk foldjében, s melyeket egyes kutatók vagy a véletlen hoztak ismét fölszinre. Véges fólfogásában az ember mindenkor örömest fúzné ismereteit azon legrégibb tôrténeti kútfókhóz, a melyek nemének létéról bizonyságot tesznek. De ha már ezen elsó fôljegyzések csak vajmi kevéssé megbízhatók : hogyan állapíthatnók meg bár a leggazdagabb ósrégi leletekból azoknak korát, vagy — mi több — a népeket, kiktôl a lelt tárgyak származnak ? Hogy állapít- hatnók meg ezt fóleg ma, a midón ósrégészeti és embertani kutatásainknak jóformán még csak kezdetén vagyunk? Hazánkban s nevezetesen a leletekben oly gazdag Felsó-Magyar- országban rendszeres régészeti kutatások csak újabb idóben tôrténtek, s minthogy a korábbi idókból származó leletek, melyeknek eredete rendszerint csak hozzávetólegesen állapítható meg, határozott kôvetkeztetésekre nem jogosítanak : elóadásunkban fóleg azon újabb biztos adatokra fogunk támasz- kodni, melyek az ember létezését Felsó-Magyarország területén a legrégibb idôtôl fogva a tôrténeti korig bizonyítják s mûvelôdési állapotáról tanús- kodnak. Akkor, midón Felsó-Magyarország nagy részét még óserdó borította, a kôzlekedést csak a folyók mentén kell képzelnünk ; valamint hogy a leg- régibb emberi telepeket is a kisebb-nagyobb folyók és patakok mentén találjuk. A Vág, a Garam, az Ipoly, a Zagyva, a Sajó, a Poprád és a Hernád, azUng, a Laborcz és Latorcza s ezek mellékfolyóinak a partjai, fol egészen a havasokról lerohanó patakokig, mind alkalmas helyekúl szolgálhattak a letelepülóknek, kik itt kezdetben csak a vadászatot és halászatot, majd a marhatenyésztést és foldmívelést is kényôk szerint ûzhették. Míg a völ- gyekben képzódótt alluviális rónák dus legelót szolgáltattak : lakóhelyekúl, fóleg az emberi nem fejlódésének elsó idószakában, a hegyek kinálkoztak.