Seite - 23 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

23 csodálkoznunk, ha hazánkban a régibb kó-kor eszközei között egy-egy csiszolt kó baltára, sót fémból készúlt eszközre is akadunk. Hogy Felsó-Magyarország óslakói, mint Kózép-Európa más vidékein, kezdetleges állapotukban ugyanazon eszközökkel éltek, melyeket a természet nyújtott, mint a fa, a kó és a csont, azt bizonyítani szükségtelen; valamint az is bizonyos, hogy a fémek ismerete lassanként kiszorította a kó- és csont- eszközöket. De határvonalakat szabni a kó-kor külónféle szakai, valamint a bronz- és vas-kor között annál nehezebb, mentúl bizonyosabb, hogy e tekintetben ma fólállított elméleteinket újabb leletek már holnap halomra dönthetik. Kormeghatározó jelleget csak azon leleteknek tulajdoníthatunk, melyek hasonló geologiai kórúlmények között fordúlnak eló. Es itt eljutottunk azon fontos kérdéshez: vajon a palaeolith-kori leletekból a negyedkori ember létele általában megállapítható-e ? Megkisértették ezt már más országokban is; Tournal és de Christol, dr. Schmerling és Boucher de Perthes abbevillei fólfedezéseitól a mai napig minden valószinúséggel bebizonyították, hogy az ember már a diluvialis korszak elött a negyedleges (quaternär) fejlódés korában élt. Felsó-Magyarországban erre vallanának a barlangi leletek. Minthogy azonban ezeknél a geologiai kórúlmények a dolog természetéból folyólag teljes biztossággal megállapíthatók nem voltak, általok a kérdés nem is nyerhetett kielégító megoldást. E tekintetben csak legújabban haladtunk továhb egy lépéssel a palaeolith-kori idomokat mutató miskolczi lelet által. A lelet — három, szilánkolással elóállított kó szakócza — 1892-ben egy ház alapozásakor, mintegy 3 meter mélységben, az alluvium alatt fekvó agyagrétegból kerúlt fölszinre. Ezen kó szakóczák anyagjuk, alakjuk és készítésük tekintetében a hires Somme-vólgyi kó szakóczákhoz annyira hasonlítanak, hogy Herman Ottó, ki a leletet tüzetesen ismertette, figye- lemre méltó tanúlmányában nem habozott kimondani: hogy „már a geologiai viszonyoknál fogva is megvan annak nagy valószinúsége, hogy a miskolczi lelet a palaeolith-korból való, teliát abból az 'ósibb k'ó-korszakból, a mely a mai tudományos közfelfogds szerint a diluvium v¿geig tartott; de hazánk teriiletér'ól minden kétséget kizáróan eddig még nem volt kimutatva"-. Mint annak idején a hires Somme-vólgyi fólfedezések s az azokból levont elmélet csak hosszas vita s újabb fólfedezések után tudtak tért hódítani: úgy a magában álló miskolczi lelet is csak újabb hasonló leletek elófordúltával fog azon fontosságra emelkedni, melyet tóle ma sokan még el akarnának vitatni. Mi azonban az elóadottak alapján valószinúséggel