Seite - 38 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

38 A harmadik tór az elóbbiektól annyiban külónbózik, hogy gerincze zsinórtag- idomú. A pengék tóvén mind a három tórnél lyukak vannak, melyek a markolat-lemezek odaerósítésére szolgáltak. A tórók hoszsza 19.2 és 32 centiméter kózótt váltakozik. Nem hagyhatjuk itt említés nélkúl ama, bár nem a fentebbi lelethez tartozó, de ugyancsak Pilinból eredó tórt sem, mely jelenleg a berlini múzeumban óriztetik s melynek jellemzó sajátsága, hogy gerinczét hármas zsinórtag díszíti s markolat-nyújtványa karikában végzódik. Hasonlókat mindezen tórókhóz más hazai leletek kózótt is találnak. Ilyenek, hogy csak nehányat említsünk: a bobróczi (Liptómegye) csonka- markolatú tór a berlini múzeumban, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeumban órzótt tatár-szént-gyórgyi (Pest-Pilis-Solt-Kis-Kúnmegye), a zsinórtagú kis- bessenybdi (Szabolcsmegye), valamint a hires kis-terennei telepról eredó hasonló tórók, végúl pedig a Fugyi- Vásárhelyen (Biharmegye) talált óntd- minta, mely a pilini egyszerú zsinórtaggal ellátott példányhoz hasonló tór elóállítására szolgált. A pilini tórók — Hampel szerint — azon typushoz tartoznak, mely a magyarországi bronzrégióban a rendes, s a milyennel Olaszországon kivúl sem a skandináviai, sem az angol, sem végre a francziaországi és kózép-európai bronzrégiókban nem találkozunk. A csákányok szintén hazai typust mutatnak. A hazánkban ritkább kétkarú csákányra a felsó-magyar- országi leletek kózótt analogiákat találunk : az andrásfalvi (Liptómegye), szebeszlói (Túróczmegye), a német-lipcsei (Liptómegye), felsó-dobszai (Abaúj- megye) és rimaszombati (Gómórmegye) leletekben. Lándzsahegyek, nyilhegyek, tokos vésók, kar- és válltekercsek, tekercses fibulák, kisebb és nagyobb gyúrúk s egyéb bronzdrótból készúlt ékszerek a felsó-magyarországi kincsleletekben mindenütt nagy számmal fordúlnak eló. A legfigyelemreméltóbb ilynemú tárgyakat szolgáltatták a már említett sajó-gómóri, felsó-baloghi és rimaszombati (Gómórmegye) kincsek; továbbá a bodrog-keresztúri és nagymihályi (Zemplénmegye) óntó- múhelyek, a forrói, zsujtai, buzitai (Abaújmegye), szendrói (Borsodmegye) kincsleletek; a beregmegyei lázárpataki óntómúhely maradványai, a stomfai (Pozsonymegye) és számos más leletek. Fokosok, buzogányok s tómór bronzból készúlt váll- és karpereczek a szorosabb értelemben vett felsó-magyarországi lelóhelyeken csak elvétve találtatnak s tóbb mint valószinú, hogy itt nem is voltak annyira használat- ban, mint a távolabb esó délkeleti, Ung, Bereg, Ugocsa, Mármaros és Szatmár