Seite - 43 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

43 fejlódhetett: akkor alig koczkáztatunk merész állítást, midón azt mondjuk: hogy Fels'ó-Magyarországban a vas használata ?nár a tórténeti korba esiky vagyis a római liódítás idejére. Oly leletek, melyek a római-pannon múveltség meghonQSúlását Felsó- Magyarországban bizonyítanák, — igaz — nincsenek. De tudjuk, hogy a rómaiak nem egyszer csaptak óssze az e vidéken lakó dákokkal, majd a markomannokkal és quadokkal is, és így biztosra vehetjük, hogy Felsó- Magyarország ama vidékeinek népei, kik a tókéletesebb római fegyverekkel megismerkedtek, s általuk a szomszéd tórténetileg kevésbbé ismert barbár tíirzsek is, az érczet, melyból amazoknak fegyverei készúltek, mind súrúbben kezdték használni. E mellett az sem szenved kétséget, hogy Felsó-Magyar- ország lakói, Pannonia meghódítása óta, a classicus múveltséggel is súrú érintkezésbe léptek. A római kereskedók nemcsak a határszéli városok barbár lakóival állottak üzleti ósszekóttetésben, hanem a Kárpátokon túli vidékekkel is, a hova Pannonia és Dacia felól, fóleg a nagyobb folyamok volgyeinek hoszszában kereskedelmi útvonalak mentek, melyek Felsó-Magyarországot átszelvén, a római pénz és iparczikkek állandó forgalmának szolgáltak. Igazolják ezen érintkezést a bronzkori telepeken elófordúló római érmek s vas rógok, melyek fóleg Felsó-Magyarország délkeleti vidékein gyakoriak. Erre példákúl szolgálhatnak a klacsanói és orviódi leletek Beregmegyében, a kaposi lelet Ungban, a már amaro s-szigeti és vorosmarti Máramaros- megyében és számos más lelet. Népvándorláskori s hun-avar jellegú leletek Felsó-Magyarországban csak elvétve fordúlnak eló, s ezek itt ép oly ritkák, mint az ósmagyar lovas sírhelyek, melyeknek elómintáit a hires szeged-óthalmi leletekben bírjuk. Ilyeneket találtak : Blatniczá?i, Szolyvá?i (Beregmegye), Szécsényben, továbbá Bene pusztán (Beregmegye), Pilinben és Galgóczon (Nyitramegye). Az utóbb nevezett három lelóhely annál nevezetesebb, mert ott az emberi és ló csontváz mellett néhány arany és ezüst ékszeren kivúl a kilenczedik és tizedik századból való érmekre is akadtak. Abból, hogy az efféle sírleletek e vidéken oly ritkák, hiba volna kóvetkeztetnünk, hogy a népvándorlás nyomtalanúl vonúlt el Felsó-Magyarországon. A római birodalom hatalmának hanyatlásával egy néphullám a másikat éri, s bár a nagyobb tusák inkább csak Magyarország alsó vidékén, a Duna és Tisza sík rónáin zajlanak le, a népmozgalom hullámcsapásai Felsó-Magyar- országot sem hagyhatják érintetlenúl, nem külónósen a keleti Kárpátok 6*