Seite - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

44 lejtôin megtelepúlt barbár népeket, kik lakhelyeikböl kiszorítva, mind feljebb-feljebb vonúltak, az óserdókkel borított terület sziklabérczei között keresve és találva menedéket, míg a hun-avar betórés lezajlásával a magyarok tartós hazát alapítottak önmaguk és a meghódolt külonféle néptôrzsek számára. Ezek kôzé számíthatjuk különösen a kevésbbé harczias szláv- törzseket, melyeknek egyes rajai a népvándorlás vége felé Felsó-Magyar- ország éjszaki és éjszakkeleti hegyvidékét szinte észrevétlenúl megszállották. Távol a nagy néptusáktól, e néptôrzsek itt tartós gyókeret vertek s minden valószinúséggel föltehetö, hogy Felsó-Magyarország pompás bronz tárgyai a kelták után ezen népfaj több százados békés mívelódésének néma tanújelei. Csak tovább kell kutatnunk s az ethnographia segítségével könnyen megtalál- hatjuk e múvelódés elemeit saját fajunk mívelódésében, meg nyelviinkben, szokásainkban, erkölcseinkben és viszont. S valamint a bronz, mely az érczek szerencsés vegyülékéból szolgáltatta azt a hajlékony, rugalmas, az idô viszontagságaival daczoló fémet : úgy honfoglaló óseink is csak az itt talált néptôrzsekkel egy nemzetté összeforrva daczolhattak a százados viharokkal s tarthatták fönn immár egy ezred éven át e hazát, mindnyájunk közös hazáját. Honfoglaláskori tárgyak a szolyvai, galgóczi és pilini leletekböl.