Seite - 46 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

46 és 17 meter széles eród órszemúl szolgált a jobb parton levó és innen szabad szemmel jól látható Carnuntum táborhelynek. A római fegyverek azonban a quadok és markomannok lakta területnek csak a Duna-menti széleit érinték, s így Felsó-Magyarország nem is lehetett részesévé az ó-kori múveltségnek, nem dicsekedhetik római építmények maradványaival. A keresztény vallás és múveltség a IX. század derekán jutott e vidékre. A népvándorlás mozgalmai kózepett ide letelepedett morva-szláv népet Jámbor Lajos frank király fegyveres támogatásával Adalram salzburgi érsek kezdé a keresztény hitre téríteni. Ez 830 kórúl tórtént. Moimir fejedelem elúzte Privina fejedelmet, a ki népének egy részével a Dunántúlra menekúlt, Ott megkeresztelkedett és Szalavárott egy római táborhely romjain várat és három templomot épített. Moimir is meghajolt a frank hatalom elótt, s Adalram*érsek Nyitrán, a morva-szláv fejedelmek egyik székhelyén fólépíté és Szent Emmerán tiszteletére fólszentelé e vidék legelsó keresztény templomát. Nem sokára, midón a góróg Methodius elóbb püspóki (869), majd morva érseki (874—885) minóségben intézte mai hazánkban a térítést, Nyitra püspóki székhelylyé lett és Szvatopluk morva fejedelem kértére VIII. János pápa Wiching német térítót szentelte fól annak elsó püspókévé. Az új püspókség a német térítók buzgalmából csakhamar nagy tekintélyre jutott. Az Adalram-féle templom, mely utóbb székesegyházzá lett, a nyitrai várban, a mai székesegyház helyén állhatott, s minthogy a VIII. és IX. században a templomok Németországban is fából épültek, kétségtelen, hogy a nyitrai, valamint a német papok által az egyházmegyében emelt tóbbi templom is fából ósszerovott, kezdetleges és kevéssé tartós alkotmány volt. Methodius tevékenysége inkább éjszak felé irányúlt. A rengeteg erdóktól óvezett mesés Velihrád volt a székhelye. A krónika ennek csak a nevét jegyezte fól; fekvését nem ismerjük. A nép a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly, Hernád, Zagyva, Sajó, Poprád, Ung, Laborcz és Latorcza folyók vólgyeiben szerte szórva élt, egy része államot sem képezett, vesszóból font, agyaggal kitapasztott kunyhókban tanyázott, a folyók mentén emelkedó halmok tetején czólópók- ból, vesszófonatból készúlt kerítéssel és árokkal védett eródben lakott. Ilyenek voltak azok a várak is, melyeket Szvatopluk a Nyitra vidékén talált. A nép Methodius térítése után is szított a pogánysághoz és nem igen sietett a kereszténységgel járó múveltséget elsajátítani. A magyarok honfoglalása idót sem engedett rá.