Seite - 47 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

47 Á honfoglalÓ magyaft, mint lovas népet, jobban kecsegtette a Duna és a Tisza kozének végtelen síksága és a Dunántúl halmos, szelíd táj£ka, semmint a rengeteg erdóktól sótétló hegyes Folvidék. A Dunántúl természeti szépségét fokozták a régi múveltebb állapotnak még fönmaradt nyomai. Ott vált teljessé, ott fejeztetett be a honfoglalás; az elókelóbb, hatalmasabb törzsek oda telepedtek le nagyobb számmal; legelóbb és legközelebbröl ott ismer- hették meg a kereszténységet is. Utóbb Szent István király egyházi alapítá- sainak legtóbbjét oda helyezte. Felsó-Magyarországnak java részben szaka- datlan erdóségtól borított vidéke erre nem igen mutatkozott alkalmatosnak, de a népesség gyér volta miatt ott nem is volt rá szükség. A keresztény egyházat szervezó király által az országban alapított tíz püspokség közül a váczi csak annyiban számítható a Fólvidékhez, a mennyiben székhelye a Kárpátok legvégsó nyúlványainak a tóvében fekszik, területe elíenben az Alfoldre esik. Az egri egyházmegye a Duna és a Tisza kózéból felnyúlt az éjszaki vidék keleti részébe. A Csallókoz, Vág, Nyitra, Garam s Ipoly völgyei és azontúl a hegyek felé az ország határáig az egész lakott terület az esztergomi egyházmegyéhez tartozott. A nyitrai püspokség majdnem száz évvel késóbb keletkezett; azt talán II. Béla király alapítá 1133 korúl, részben Szent László adományaiból. Nyitrától éjszakra a síkságból kiemelkedó Zobor hegyen, hol már a szlávok idejében is volt remeteség, Szent István király idejében Szent Ipoly tiszteletére benczés kolostor állott. Nincs foljegyzés, mely igazolná, hogy az országnak e területén Szent István alatt valamely épület keletkezett volna; de szinte bizonyosnak vehetó, hogy a XI. század folyamán a két püspöki székhelyen, Váczott és Egerben is épült templom. I. Géza király (1074—1077) a váczi székesegyházba temetkezett. Szent László birtokokat adományozott az egri egyháznak. Martyrius az egri egyházmegye püspökei közül a második, a kit név szerint ismerünk, esztergomi érsek korában nagyobb építkezéseket létesített; fól- tehetó tehát, hogy ugyanezt tette egri püspök korában is 1142 —1150 korúl. Valószinú, hogy a Dunán túl a XII. század végén III. Béla alatt (1172 — 1195) az építkezésben mutatkozó follendúlés a Fólvidékre is eljutott és hogy ekkor újjáépültek a váczi és egri székhelyeknek XI. századbeli kezdetlegesebb templomai is. Ezzel talán kapcsolatban áll az az adomány, melylyel III. Béla az egri egyházat gazdagítá. Imre király 1204-ben itt Egerben, talán ebbe az újjá épült templomba temetkezett. IV. Béla 12ól-ik évi oklevelében, melylyel a tatárjárás alatt elpusztúlt egri egyházat újjá-