Seite - 48 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

48 alapítá, a régi templomról azt mondja, hogy az ország valamennyi egyházai fólótt tündaklótt. E két székesegyház lehetett a fejlettebb és gazdagabb román építészet legkiválóbb képviselóje. A XI. századbeli építkezésról tanús- kodó egyéb adataink nincsenek. Egész Felsó- Magyarországra kiterjedó, élénkebb tevékenység nyomaira a XII. században sem akadunk. A Benedek- rendiek és az utóbb érkezett cisterciták és premontreiek leginkább a Dunántúl politikai és egyházi fényes székhelyei kórúl telepedtek le; a kárpátalji zord és végtelen erdóségek kozt gyérebben szállottak meg, ott kevesebb telepet alapítottak és a kórúlményekhez mérten ideiglenes templomaikat és kolosto- raikat fából építették, a melyeket azonban csakhamar tartós kó építményekkel cseréltek fól. Ilyen kevéssé tartós fa templomok nagyobb számmal keletkez- hettek már a XI. században, de még inkább a XII. században a népesebb lakóhelyeken is, kivált a német vendégek telepein, névszerint Kassán és Epeijesen. A XIII. század elejével kezdódik az az építési tevékenység, melynek legalább nehány alkotása fónmaradt. E század elsó fele az egész országban, tehát a Fólvidéken is a román és az átmeneti építészetnek utolsó korszaka, mely a tatárjárással végzódik (1242). De, minthogy a korábbi építészeti múveket még általánosságban sem ismerjük, azért nem is állapíthatjuk meg egy felól a XI. és XII. században, más felól a XIII. század elsó felében dívott építészet kózti kapcsolatot, sem az építmények számát. Továbbá a fónmaradt kiválóbb emlékek részint csekély számuknál, részint kezdetleges, sokszor eltéró sajátságaiknál fogva nem túntetik fól saját korszakuk építészeti fejló- dését sem. A régibb keletkezés nem jelent kezdetlegesebb, viszont a késóbbi keletkezés nem jelent fejlettebb múvészetet. Mellózve a váczi, az egri és a nyitrai román korbeli székesegyházakat, a melyeket nem ismerilnk, a Fólvidék román építészetében a templomok két faja szerint általánosságban két fó irányt külónbóztethetünk meg. A szerzetesi építményeket az azon vidékeken dívott sajátosságok jellemzik, a honnan a szerzetesek hazánkba betelepúltek. A cisterciek Francziaországból származó saját mintájukat itt is megtartották; a benczések építményei dél- vidéki hatást árúlnak el. A kisebb vagy nagyobb plebánia-templomok a szászországi mintát kóvetik, mely részint egyenesen Szászországból a jóve- vények révén, részint Morvaországon át jutott ide. Morva-szláv egyenesebb és határozottabb hatás a szlávok lakta éjszak-nyugati megyékben sem mutat- kozik. E tekintetben talán az egyedúli kivétel a félkórnél nagyobb torony-