Seite - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

50 kápolna csatlakozik, melyek mintegy kereszthajót alkotnak. Kelet felé a hajót a 14 szóg 7 oldala, a két kápolnát a 10 szóg 5 oldala zárja. A homlokzatnak minden részlete román múvészetú, névszerint: a boltíves kapu, annak két-két oszloppal tagolt béllete, a mógótte levó csarnok pálczatagozatú kereszt- boltozata, a tornyok félkóríves párkányai és páros ablakai. A keleti oldalon ellenben csúcsíves építészeti részletek fordúlnak eló, úgy mint a sokszógú záradékok s ezeknek tompa csúcsíves félkupolái. Valószínú, hogy ilyen volt a hajónak eredeti boltozata is. A hajó záradékának nem egyenló magas három ablaka félkóríves, befelé keskenyedó és egészen dísz nélkúl való; szabadon álló ót oldalán a sarkokból kiszókelló féltórzsek és ezeken emelkedó félkórívek árkádot alkotnak olyképen, hogy a tórzsek egyenló magassága mellett a két szélsó oldal íve alacsonyabb, a két belsóé magasabb, a kózépsóé legmagasabb. Emezzel ósszefolyik a záradék falán végig futó félkóríves óv. Hasonlók a kápolnák záradékai, azzal a külónbséggel, hogy a sarkok fél- oszloptórzseinek nines fejük. E záradékoknak nines félkóríves óvük sem. Kivúl a kapu bélletét és a záradékot, belúl a falakat, továbbá a torony egy-egy sarkát tarto pilléreket tagoló minden féloszloptórzsnek a feje más- más: vannak itt kórszelettel díszített koczkaalakú, továbbá változatosan formált kehelyalakú oszlopfók. Emezek lombdíszének formái hol a nyugati, hoi meg inkább a keleti múvészetre mutatnak. Egynek a levelei kózt madarakat, a másikon telt holdalakú emberi fejet látunk, egy oszlopfót pedig domború múvú vadász-jelenet díszít, melyen két férfi alak van, kiknek óltózete az akkori hazai viseletet túnteti fól. Térdig éró, derékban is bó zubbonyuk és bajúszuk van, de szakálluk nines. Az oszlopfók vállkóvei, valamint az oszloplábak is fólótte változatosak; hármas tagoltságú attikai lába csakis a karzaton levó két zómók oszlopnak van, de saroklevelük ezeknek sines. A díszítmények a kapu oszlopfóinek kivételével avatatlan kéz durva múvei. A templom nem tisztán román, de a külsó fali pillérek híján nem is határozottan átmeneti múvészetú, noha a záradék elárúlja, hogy oly idóben épúlt, mikor a nyugati országokban már dívott a csúcsíves rendszer. Egy felól ennél fogva, más felól az ismertetett részletek sajátosságainál fogva a maga nemében páratlan építmény ez, s jellemzetes képviselóje a Fólvidék román építészetének. Idórendben kóvetkezó épület a Pozsonymegyében Vág-Sellye kóze- lében fekvó Deáki falunak plebánia-temploma. Vág-Sellye és kórnyéke, mint a Nyitra, Garam és Ipoiy folyók vólgyeiból a Vágon át a kis magyar Alfóld