Seite - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

56 a kereszt éjszaki szárának és a szentélyzáradéknak sarkain kiszókelló s fokonként vékonyodó fali pillérek képviselik a csúcsíves elemet. Ezekhez sorozhatjuk még a nyugati orom küllós kerékablakát. A kcreszthajó két szárának, valamint a szentélynek oromfalán is van egy-egy kerek ablak, de ezek nem küllósek, s bélletüket pálczatagok díszítik. A tobbi ablak félkoríves és sima bélletú. A rétegesen vórós és zóldes koczkakóból épúlt fókapu keretét tóbb henger meg horony, bélletét pedig három-három oszlop tagolja; ívmezójét szép hajlású folyondárral foglalt levelek sora óvezi. E levelek, meg a kapu oszlopainak és hengertagjainak lombdíszú fejei alkotják az épület legszebb faragott díszét. Az idók viszontagságai a kapu egyik felét meg- foszták oszlopaitól, az oromfalak felsó része is átalakúlást szenvedett, a boltozat süvegei is újak, mindazáltal az épület eléggé érintetlenúl meg- órizte eredeti állapotát. Mostani tulajdonosa, az egri papnóvelde, a korábbi javítások példájára szintén bevakoltatta a templom külsejét, de a vakolat egy része csakhamar levált és helyenként láthatók a színes koczkakóvek. A szepesváraljai, egykor prépostsági templom, 1776 óta püspóki székesegyház csak részben órizte meg eredeti román jellegét. Sokan kutatták már ez érdekes építmény múltját; azonban mindeddig nem sikerúlt meg- állapítani, hogy mikor és mily kórúlmények kózt keletkezett. Torténete, a mennyiben ismerjük, nagyjában hasonlít ama Dunán túli székesegyházak tórténetéhez, melyeket III. Béla király (l 172—1196) idejében újítottak meg. Legelószor itt is valamely kezdetleges, bizonyára fa építmény volt az Isten háza. A XII. század vége felé, midón az ¡de telepúlt szászok már elszaporodtak, a régi templom helyén kéttornyú s háromhajós román bazilika épült, olyan, mint Esztergomban. Ezt a templomot a tatárok pusztítása után 1250 kórúl megújították. Késóbb a lakosság elszaporodtával a hívek az isteni tiszteletnél akadályára voltak a káptalan tagjainak. A XV. század végén hajtották végre a szükségessé vált kibóvítést olyképen, hogy az oldalhajók két keleti szakaszát kiszélesítették és a kózéphajóval egyenló magasságúvá emelték, a régi apsis helyébe tágas szentélyt, a hajók déli oldalához az Úr testének kápolnáját építették és az egész templomot újra boltozták. Ilyen állapotban maradt fonn mind mai napig a templom, melynek nyugati része régibb, keleti része üjabb. A régebbi részint darabos, részint faragott mészkóból való és román, az üjabb homokkóból van és csúcsíves múvészetú. Ma is világosan fólismerhetó, hogy a régi templom 23 méter hosszú, s mintegy 13 méter széles háromhajós épület volt; az alacsonyabb és keskenyebb oldalhajókat