Seite - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

58 van; két oldala sima, a másik kettót féltorzs, lemetszett éleit pedig három- negyed tórzs tagolja; a tórzsek kehelyalakú fejét csomóban végzódó nádlevél díszíti. A karzatót tarto két pillérpár hasonlít az elóbbiekhez, de azzal a külonbséggel, hogy mind a négy oldalán van féltorzs, a lemetszett élek helyét pedig két-két derékszógú kiszókellés tagolja. A nyugati pillérpárnak, melyen a tornyok belsó sarka nyugszik, ninesenek saroklevelei. A fó kapu félkór- íves; nyílása vízirányos gerendájú, befelé fokozatosan szúkúl; bélletét három- három derékszógú kiszókellés és ezeknek kózében két-két sima tórzsú oszlop tagolja. E tagoltság folytatódik a kapu ívezetén, de azzal a külonbséggel, hogy az oszlopoknak megfeleló tagok nyolczszógúek. Az éjszaki kapu bélletét két-két derékszógú kiszókellés és egy-egy oszlop tagolja. Ezeknek a fejét épen olyan nádlevelek díszítik, mint a hajóbeli oszloptórzseket. A széles szalaggal szegélyezett tornyok párkányait fogrovat és részben csúcsos ívú, részben félkórívú óv alkotja; koszorú párkányuk renaissance izlésú; nyolczszógú sisakjuk bevakolt fa alkotmány; félkóríves páros ablakaikat láb és fej nélkúli oszloptórzsek választják el. Ha bebizonyíthatnók, hogy a XII. században épúlt templom nem pusztúlt el egészen, s hogy a XIII. század- beli építkezés a fónmaradt részletekhez tartotta magát: akkor a pillérek és a kapuk tagoltsága révén a szepesváraljai templom a Fólvidéken, sót az egész országban egyedúl álló példája volna annak, hogy a fejlettebb román építészet Magyarországon inár a XII. század végén kezdett meghonosodni. Felsó-Magyarország az eddig ismertetett szerzetesi nagyobb építmé- nyeken és a szepesváraljai templomon kivúl a román építészetnek elég szép számú emlékeivel dicsekszik. Ezek jobbára csekélyebb terjedelmú falusi templomok és kápolnák. Minthogy a román építés korabeli nagyobb alkotá- sokról is kevés biztos adatunk van, szinte természetesnek látszik, hogy a kisebb építészeti múvek keletkezésének idejéról és korúlményeiról hallgatnak a krónikák. Onként kóvetkezik az is, hogy Felsó-Magyarország vidékein, a hol a lakosság gyérebb voltánál fogva az egyházi intézmények, a püspókségek és a szerzetesi telepek száma is csekélyebb volt, az építészet gyakorlata szú- kebb korlátok kózt mozgott; épen ez okból a falusi templomok is kevesebb gonddal épúltek. Elrendezésük és fólépítésük a Iegegyszerúbb. A zólyommegyei Korpona és Dobroniva városok templomai kivételével valamennyi egyhajós. A hajó vagy négyszógú, vagy négyzetes és gerendás mennyezetú; a fejlettebb átmeneti építészetúek kózt vannak olyanok is, melyeknek kózepén egyszerú