Seite - 64 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

64 helység temploma, mely szászországi mintát kóvet; de Magyarországon szokatlan elrendezésénél fogva is érdekes. Egyes hajója félkórú apsissal záródik; ehhez, mintegy kereszthajót képezvc, jobbról és balról épen ilyen nagyságú egy-egy apsis csatlakozik, fólóttük pedig négyzetes torony emel- kedik, a melynek, nemkülónben a kózépsó apsisnak kerek ablaka van. Mindazáltal a román építészet, mely a megyében dívott, nem túnt el, sót nyomaival lépten-nyomon találkozunk ama csúesíves kisebb templomokon, melyeknek keletkezési idejét pontosan nem ismerjiik. E^ek sajátos keverékei a román és a csúesíves építészetnek; de nem nevezhetjük átmeneti múvé- szetúeknek sem, a mennyiben falaik külsején nincsenek támasztó pillérek. Egyhajósak; nyugati homlokuk elótt négyzetes torony emelkedik; szentélyük egyenes záradékú; a hajó vagy vízirányos mennyezetú, vagy boltozatos, s a boltozat a hajó kózepén emelkedó nyolczszógú pilléren nyugszik; a hajó és szentély kózti diadalív néha félkórívú, tóbbnyire csúcsíves s vagy sima, vagy tagolt; a tornyoknak román oszlopkával elválasztott páros ablakai félkór- ívesek, arányaik azonban a csúcsíves múvészetre emlékcztetnek; a hajó és a szentély ablakai részint csúcsívesek, részint félkórívesek, de ez utóbbiak is épen oly keskenyek és magasak, mint az elóbbiek. Ilyenek példáúl Dénesfalva, Zsegra és Jekelfalva kózségek templomai. Ez utóbbinak nines tornya. Támasztó pillérekkel bíró, átmeneti múvészetú nehány kisebb templom találkozik a Szepesmegyével határos megyékben. Sárosmegyében Cselfalva kózség temploma egyhajós, egyenes záradékú, kapuja csúcsíves, ablakai félkórívesek, sarkain zómók támasztó pillérek emelkednek. Szatmármegyé- ben Sima helység kis temploma egyhajós, félkórú záradékú, kapujának béllete derékszógú tagoltságú, sarkain erósen kiszókelló támasztó pillérek vannak. A kisebb átmeneti építmények kózt legjellemzóbb és múvészetileg legbecsesebb Zemplénmegye Karcsa helységének református temploma. 1870-ben leégett, de eredeti jellegét nagyjában megórizte. Sótét vórós koczkakóvekból épúlt, egyhajós; szentélyének egyik fala egyenes, a másik folytatását képezi a félkórú záradéknak; a hajó nyugati végében kereszt- alakú és sarkaikban féloszloptórzsekkel tagolt két pilléren karzat nyugszik; attikai lábon emelkedó falait támasztó pillérek tagolják, fólúl pedig attikai párkány és esúesos ívek óve koszorúzza; nyugati falából kózépen ormos fal szókellik ki; ennek aljában nyílik a félkóríves kapu, melynek bélletét oszlopok tagolják; a kapu fólótt jobbról és balról kiszókelló gyámon egy-egy oroszlán ül, fólóttük pedig az oromfal mezójét félkóríves, oszlopos árkád díszíti.