Seite - 69 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

69 tették, a régi apsis helyébe pedig tágas hosszanti szentélyt, hozzá a nyolcz- szóg három oldalából alakított záradékot építettek és az egész templomot újra boltozták. Ekként a templom keleti fele három egyenló szélességú hajóból álló csarnokká alakúlt át, melynek a szélessége nem áll arányban a magasságával. Az aránytalanság hatását még fokozzák a kózéphajó fogya- tékos szerkezetú hálós boltozatának durván formált, nehézkes bordái. A prépostság ebben az idóben már nagy fontosságú volt; azért feltúnó, hogy átalakítását ennyire avatatlan kezekre bízták. Más felól e templom dontó bizonyítéka annak, hogy a Németországból származott csarnokszerú épület mennyire uralkodott. Az oldalhajóknak csillagos boltozatuk van; ez nem olyan nehézkes, de szintén fogyatékos szerkezetú. A három lépcsóvel magasabban fekvó szentélynek a kózéphajóval való ósszekóttetését sem mondhatjuk kielégítónek; a kózéphajónak a szentély felé ugyanis négyzetes alakú két pillér által elválasztott három nyilása van: a kózépsó csúcsos ívú és szélesebb, a jobb és bal felóli keskenyebb és félkórívú. A szentély déli oldalának két, a záradéknak három ablaka van, mindegyik keskeny, de egészen a boltsüvegig ér, sima bélletú, egyszerú geometriai díszú. A szentély hálós boltozatának bordái kevésbbé kiszókellók, három gerinczból álló és az ablak padjáig lenyúló fali pilléreken nyugosznak, a melyek alúl egyszerú horonytaggal végzódnek. A pozsonyi prépostság keletkezésének ideje ismeretlen; eredetileg a várban volt temploma, de az 122 l-ik év után a városban építettek másikat. A várbeli templom nyomtalanúl eltúnt. A prépostságnak Szent Márton tiszteletére szentelt városbeli temploma, egyszersmind plebániai és utóbb koronázási templom, egytornyú, háromhajós csarnok és az ország egyik nagyobb csúcsíves építménye. A csarnok magas és széles nyeregfódelének nagy tómege, továbbá a hosszanti falaknak zómók támasztó pillérekkel való tagoltsága, végúl a nyugati oldalon emelkedó idomtalan torony a templom külsejét nehézkessé teszik. Fekvése is kedvezótlen, mert noha dombon épúlt, nyugati oldalát magas házak zárják kórúl. Ebból a helyzetból származik az a szokatlan sajátossága, hogy nines nyugati homlokzata; nem is lehetett, mert terilletét ott, a hoi most a házak állanak, a város fala mentén vonúló mély árok határolta. Az építést a XIII. század kózepe táján a nyugati oldalon a toronynyal kezdették. Ez a templom kózéphajója elótt emelkedik, vele egyenló 'széles- ségú ; egykor a várost ovezó kettós fal vonalába esett, úgy, hogy külsó fala