Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

110 szerint a dúsgazdag Zápolyai család valamelyik tagja, talán István nádor neje, Hedvig alapította mind a két kápolnát és mindkettó külföldröl, talán a bécsi építómúhelyból meghívott mesternek a múve lehet. Ez a kápolna nem tagadja meg korát. Vannak rajta részletek, melyek elárúlják a késó csúcsíves múvészetet. Amde csodálatos, hogy a hanyatlás korában élt mester helyenkint, jelesúl a pilléreken szinte szertelen gazdagsággal árasztotta el építményét, de a mellett elkerúlte a fölösleges, a lerivó czikornyát, nem vetemedett a czéltalan, kérkedó fbrmákkal való játékra, pazar kedvében is megórizte a díszítmény és a szerkezet közti szerves kapesolatot. A Fôlvidéknek erdókben való gazdagságából konnyú megérteni, hogy a lakosság fából alkotta házait és templomait, s hogy az építés ezen módjának gyakorlata a magyar, német, szláv és rumén nép kórében nemzedékról nemzedékre szállott. Ekként mig több helyen a régi fa alkotmányokat idóvel kó épületek váltották fel, számos helyen a nép századokon át húen ragasz- kodott a régi gyakorlathoz, az elkórhadt fa épületet kijavította, vagy helyébe újat emelt, ha a falu lakossága más vidékre vándorolt, magával vitte saját keze alkotta templomát, s közben lépést tartott az építészet fejlódésével s alkalmazta annak újabb formáit. A midón a római vallást a görög váltotta fol a fa templom elrendezése alkalmazkodott a vallásos szertartás követel- ményeihez. Ekként a fából való építés, a szokás talajában mélyen gyökeredzö népies múvészetként egészen a múlt század kózepéig élt és kiválóbb emlékei, a fa templomok mai napig szép számmal vannak. Nem számítva a múvé- szetileg értéktelen, kezdetleges alkotmányokat, a milyenek szegényes helye- ken, jobbára Ar va-, Liptó- és Trencsénmegyében elvétve fordúlnak eló, a fa templomokat két csoportra oszthatjuk, a szerint a mint csúcsíves vagy bizanczi formákat vettek fol. A csúcsíves jellegúek legnagyobb számmal Bereg-, Máramaros-, Szatmár-, Ung- és Ugocsamegyében fordúlnak eló, sót csaknem egyedúl ezekre szorítkoznak, számuk fél századdal ez elótt még több százra rúgott, azóta legnagyobb részük elpusztúlt ugyan, mindazáltal az érdekesebbek kózúl még nehány fönmaradt tôbbé-kevésbbé korhadt állapotban. Kozúlok a legrégibb sem idósebb szàzôtven évnél. Fejlódésüknek tórténetét nem ismerjük, de a vidék népességének multjából szinte ônként következik, hogy az építésnek ezen sajátos módját a német telepesek múvelték, s a XIV. és XV. század folyamán ezeknek révén honosodtak meg a fa templomokon a csúcsíves formák. Midón utóbb a reformatio e