Seite - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

l is belólük mindent, a mi a katholikus vallásra emlékeztetett. Az ellenreformatio alatt a katholikusok kezébe visszakerûlt a templomok nagyobb része, az akkor divott késó renaissance múvészet azonban szintén kevés kegyeletet tanúsított a régiség iránt. A mi pedig a viszontagságokkal daczolt, azt megrongálta az idô, az emberi mûveknek természetes, de nem a Iegnagyobb ellensége. Ekként aránylag csekélyebb számmai maradtak fônn a kôzépkori templomok teljességének lényeges kellékei : a falfestmények, az üveg képek, továbbá a berendezési tárgyak, úgy mint az oltárok, a szentséghá^k, a kereszteló medenczék, melyek az egyházi építészettel szoros kapcsolatban gyakorolt festészetnek, szobrászatnak, s a múvészet egyéb ágainak akkori állapotáról tanúskodnak. Az egyházi falfestészetnek emlékei a Fólvidéken is jobbára a legújabb idóben kerúltek eló a mészréteg alól, mely századokon át védelmet nyújtott nekik. Tekintélyes számuk, továbbá az a kórúlmény, hogy félreesó falvak kis templomaiban is súrún fordúlnak eló, szinte kétségtelenné teszi, hogy minden templom belsejét tóbb vagy kevesebb falkép díszítette, sót akár- hányszor a külsejére is jutott ilyenféle dísz, mely rendszerint Szent Kristóf hatalmas alakját túntette fol. A nagyobb képsorozatok Krisztus, Mária és a szentek, kóztük Szent László életének jeleneteit, továbbá a szentek egyes alakjait, kóztük a lelkeket mérlegeló Szent Mihály arkangyalt, a sárkány- óló Szent Gyôrgyôt ábrázolják. A múvészetileg becsesebbek külfóldi hatást árúlnak el. Nagyobb részük kevésbbé becses.. Ezek a XV. század vége felé keletkezett, az akkoriban általános forgalomban levó minták nyomán készúl- tek, megórizvén azoknak a kôzépkori merevségból kibontakozó szabadabb fólfogását és ábrázolási módját. Onálló múvészi egyéniség nyomai ennélfogva nem mutatkoznak rajtuk; múvészeti irányt, vagy iskolát csakis a használt minták szerint külónbóztethetünk meg, vagy a szerint, hogy az egyik vidéken példáúl Szatmármegyében a vórósbarna, más vidéken meg, így Szepesben a világos zóld szín uralkodik. Valamennyi úgy nevezett al secco festmény. A deákii román múvészetú kettós templom fólsójében némi festék maradványok jelôlik a legrégibb falképet, mely a XIII. században, a templommal egy idóben keletkezett. Az apsis ablakainak két kózfalát, jóval az ablaknyílás fólé emelkedó egy-egy hatalmas mandorla foglalja el. Ezek egyikében az egykori ábrázolásnak csak a helyét látni ; az enyészó nyomok sejtetik, hogy a másikban Krisztus támla nélküli trónon ült, M. 15