Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

142 ból, mely néha magasabb fekvésénél fogva fellegvár jellegú volt, továbbá óregtoronyból állottak; az elóudvarokban voltak az órség házai és a gazda- sági épületek, a belsó udvarban a várúr lakóháza, a palatiuni; a nagyobb és teljesebb várnak külón nói lakosztálya, lovagterme és kápolnája is volt. Azonban ilyetén egyszerú elrendezésú vár eredeti állapotában" egy sem maradt fónn. A várak, melyek jobbára a tatárok második betórésétól való félelem hatása alatt épúltek, az ország politikai kórúlményeinél, az oligar- chiának azokkal kapcsolatos elhatalmasodásánál fogva a trónviszályok, a husziták betórései, majd a tórók világ, végúl a nemzeti mozgalmak viszontagságai kózepett ótódfélszáz évig megtartották fontos szereptiket. Ekként mielótt elérkezett volna az idó, a mikor folóslegesekké váltak és elhagyattak, részint a lovó fegyverek, részint a fokozott kényelmi kóvetel- mények hatása alatt tetemesen átalakúltak. Mindazáltal van nehány, melyen késóbbi keletkezésú toldalékok romjai kózt tóbbé-kevésbbé fólismerhetó az eredeti elrendezés. Ilyen példáúl: Sztrecsnó, Óvár, Szaláncz, Fúzér, Torna, Sáros, Szepes és Zboró vára. A kettós várnak, melyben a védelemnek két fó pontja volt, jellemzó példájaként szolgál Dévény és Lednicz. A tórók uralkodás idejében a nemesi családok nagy számban a Fel- vidéknek abba a részébe vonúltak vissza, a melyet a tórók nem birt állandóan hatalmába keríteni. E kórúlménynyel kapesolatban kezdódótt tóbb várnak olyatén átalakítása, mely a biztonság mellett nagyobb számú lakosságnak fokozottabb kényelmi kóvetelményeit is kielégíteni tórekedett. A XVII. század folyamán mind nagyobb mértéket óltótt ez az átalakítás; a belsó udvart a kerító falhoz támaszkodó, részint arra épített két-három emeletes épüle- tekkel óvezték, a tornyot átalakították, ha az a kibóvítés akadályáúl szolgált részben, vagy egészen lebontották. Ekként a Felvidéken a várnak egy egészen sajátos faja keletkezett. A vár csak kivúlról volt eródítmény, belúl nyoma sem volt a harcziasságnak. Ott nem emelkedett magas torony, mely ellenséget és zsákmányt kémlel; barátságos és kényelmes termek hosszú sorával kinálkozó kastély volt. Mintha nem is ellenséges támadás vissza- verése lett volna a czélja; inkább kéjlakúl, mulatozásoknak a világ kiváncsi szemcitól jól elzárt helyéúl épúlt volna, a melynek ura tárt karokkal fogadta dús lakomára hívott vendégeit. E fajtának jellemzó példái: Borostyánkó, Beczkó, Lietava, Likava, Csábrág és Hollókó. A nemzeti mozgalmak alatt szenvedtek a várak legtóbbet. II. Rákóczy Ferencz ügyének vesztével, a XVIII. század elején szerepük megszúnt, uraik