Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

150 Alakja négyzetes; mindegyik oldala 22 méternyi, magassága kôrûlbelûl ugyanannyi ; terméskôbôl épûlt tagolatlan falain az ablakoknak nem egészen szabályos sorai két fô és két félemeletet mutatnak. Fôldszintjén az eló- csarnokon kivûl, melybe az éjszaki oldalon levó fô kapu vezet, tômlôczôk voltak. Az elsó emelet éjszaki felét szintén elôcsarnok, déli felét kápolna foglalta el. A kovetkezó félemeleten folyosó futott kôrûl ; ennek apró ablakain nyúltak ki azok a gerendák, melyeken az óldókló-folyosó nyugodott. A második emelet lovagteremúl szolgált; a fôlôtte levó félemeleten lakó- szobák lehettek. Perényi Péter 1534-ben fallal ôvezte az eródítménytól éjszak-nyugatra fekvó házak által elfoglalt területet, mely az ekként meg- nagyobbított várnak külsó területét alkotta. Talán már Péter kezdte meg és fia Gábor folytatta és be is fejezte a Vôrôstorony helyreállítását, azonkivúl annak éjszaki oldalához emeletes szárnyat épített és megveté alapját a mai várkastélynak, mely késóbb még két szárnynyal bóvúlt. A Perényi-féle szárny egyik ablakán levó fólíratból azt kóvetkeztetjük, hogy az építkezés 1565-ben fejeztetett be, tehát 31 évig tartott. A Vôrôstorony helyreállítása a régi falak és az eredeti elrendezés megórzésével renaissance részleteknek, jelesúl ajtó- és ablakkereteknek beillesztésére szorítkozott. De ez sem volt teljes. Kivúl az éjszaki kapu, a déli oldal kis ajtaja, épen így az ablakok is, még pedig • az elsó emeleten nyolcz, a másodikon négy nyert renaissance keretet, ezekhez járúl a belsejében nehány ajtó és tôbb részlet: oszlop, gyám a kápolnában és a lovagteremben. Ugyanitt díszes faragású kandalló vonja magára figyel- münket. A Perényi-féle szárny két részból, a tulajdonképeni palotából és ezt a toronynyal ósszekótó kisebb épületból álló, egyôntetû alkotás. A toronyhoz csatlakozó épület udvari oldalán szép arányú oszlopos folyosó van, a Bodrogra nézó oldalnak félemeletét erkélyek díszítik. A fó épület emeletes ; a Bodrogra nézó homlok, valamint az udvarra nézó oldal foldszínti magas ablakainak keretei is faragott díszúek. A mai kónyvtár-szobában gazdag faragású kandalló van, mely a toronybelihez hasonlít és a rajta olvasható fólírás szerint „Alexander Sandrini lapicida" volt, ki 1541-ben itt dolgozott. A díszítményekben való kedvtelés és a rendkivúli leleményesség, továbbá az itt-ott mutatkozó mesterkéltség, meg egyes formák nyersesége elárúlják a XVI. századi mestert, a ki Florencztól is sajátított el egyet-mást, de leginkább felsó-olaszországi hatás alatt állott. A kapunak csúcsos ormát felsó-olaszországi nyerseség jellemzi; a kettós és a hármas ablakok, meg keretüknek dísze Velenczére, a lovagteremben a nagy ablak oszlopai Palladióra emlékeztetnek.