Seite - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

162 vértezett alakja, más felúl négy nô térdcl. Ide tartozik a vágbeszterczei templom falába illesztett és vôrôs márványból faragott két domború mú, mely az 1623-ban elhalt Balassa Zsigmondot és nejét, Zborovszka lengyel királyi herczegnót ábrázolja életnagyságú, egyéni jellemú alakban s térdelô helyzetbcn. A nó alakja csipkével borított ruhájának, süvegalakú fejdíszének, ékszereinck rcndkivúl flnom kimunkáltságával vonja niagára a figyelmct. Meglchet, hogy e két domború mú építészeti kerettel egybefoglalt sírcmlékhez készúlt, s hogy e keretnek egy része lehetett a templom elócsarnokának falában látható domború mú, melyen a feszúlet lábánál jobb fclól Balassa és négy fia, bal felól felesége és három leánya térdelve imádkozik. A háttérben Jeruzsálem város elótt Krisztust folfeszítik és ruhája fôlôtt sorsot vetnek. A jelenetet két káryai alak fogja kôzre. Ez gyengébb munka; anyaga fehér márvány. Ezek mellett mintegy a kóvetkezó század divatjának elójeleúl túnik fol nehány olasz renaissance izlésú oszlopos síremlék. Ilyen példáúl Cheródi János egri püspóké (1597) a nagyszombati társaskáptalani templomban; az elhúnytnak fehér márványból faragott domború múvú alakja térdelve imádkozik. A helyes alkatú oszlopoknak tôrzse vôrôs, feje ellenben fehér márvány. A lóesei templomban Triebel Gyôrgy (1593) siremléke olasz, Engelhart Gyórgyé (1598) német renaissance izlésre mutat. A német renaissance múvészetnek legjellemzóbb és legbecsesebb alko- tása a pozsonyi városház terén levó diszkút, melyet a rajta levó fólíratok szerint 1563 és 1572 kôzt állitottak fôl. Egyenesen a foldból kiemelkedó medenczéjének gyôngén hajlitott nyolcz oldalát egy-egy szépen faragott álarez disziti ; a medeneze kozepéból fólnyúló gazdagabb tagoltságú száron vizet lóveló álarczokkal díszített kerek csésze nyugszik ; az ebból kiemelkedó szárat szintén vizet lóveló négy álarez, ezek fôlôtt pedig négy mezítelen alak disziti, melyeknek fején nyugszik a koczkaalakú talapzat, ezen pedig a kút befejezéseúl pajzsot, meg hosszú egyenes kardot tartó vértezett alak áll, melyet Miksa császár és magyar király képmásának tart a hagyomány. A nemzeti mozgalmak és a XVII. századi ellenreformatio tôrekvései jobbára a Felvidéknek a tóróktól megkimélt terúletén folytak le. Ez alatt nagyon megnóvekedett tóbb nemzetség politikai hatalma; egymásután túntek fôl azok a nevek, melyek viselói a nemzet életének e válságaiban dóntó szereplésúek voltak. Ezen szerepvívók és a múlt századihoz képest valamivel élénkebb épitési tevékenység kôzt bensó kapcsolat mutatkozik. A ki tényezó a politikában, az rendszerint építkezik is. Szembeszokóen nyilvánúl ez a