Seite - 164 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

164 keztében a vârosok legnagyobb "részének jôlléte tetemesen megcsôkkent és ezzel kapcsolatosan a polgârsâg épitési kcdve is alâbbhagyott ; a vârosokban keletkezett épitmények jobbâra nemesi nevet viselnck. Az ellenreformatio tevékenysége egyelôre csak nehâny templom épitésében nyilvànul. E szâzad âltalân a barokk mûvészet meghonosûlâsânak korszaka; az épitési tevékeny- ségnek azonban nines egységes jellege. Sâros- és Szepesmegye a XVII. szâzadban épitészetileg kulôn sziget volt. Ekkor keletkezett épitményeik koronâzata szokatlan gazdagsâgot mutât. Gyôngén tagolt fô pârkâny alatt surun allô pillérekbôl és fôlkôrû ivekbôl alkotott vak ârkâd ôvezi szalagként az épûletet, e fôlôtt pedig vagy a fô pârkânyon, vagy a csekély magassâgu attikân egymâs mellé helyezett, vâltozatos formâjû, kisebb-nagyobb ormok csipkés pârtât alkotnak. Ezek a helylyel-kôzzel arab faragvânyos formâkkal kevert s velenczei renaissance jellegû pârkânyôvek és pârtâk, melyekhez néha sgraffitôval elôâllitott ékit- mények és alakos âbrâzolâsok jârulnak, sajâtosan élénk hatâst kôlcsônôznek a kûlônben egyszerû és nehézkes arânyû épuletnek. Ilyen, vagy ehhez csak tâvolrôl hasonlô koronâzat az orszâg egy vidékén sem fordul elô, de elég surun talâlkozik Lengyelorszâgnak e két megyével szomszédos vidékein. Tôbbek kôzt példâul ilyen a krakôi posztôs-csarnok, mely mostani alakjàt az 1557-ik évi tuzvész utân valô ujjâépitéskor nyerte. Azok kôzt, kik e csarnok diszteremébe vezetô nyilt lépcsôk mintâjât készitették, emlittetik egy Fabricius Jânos nevu paduai mester is. Magyar teruleten legrégibb a nagy- ôri vârkastélynak (1570 —1590), a késmârki sgraffito-diszû haranglâbnak 0596) és az 1601-ben ujjàépûlt Nedecz vâr nyugati oldalânak oromzata. E kôrulménybôl azt kôvetkeztethetjtik, hogy a két megye Lengyelorszâgtôl kôlcsônôzte XVII. szâzadi épitészetének sajâtossâgât. Azonban az elsôségért, mely e részben Lengyelorszâgot illeti, kârpôtlàst nyûjt az, hogy az e fajta koronâzat âltalânosan uralkodôvâ, sôt majdnem nélkiilôzhetetlen kellékévé lett a sâros- és szepesmegyei épiileteknek ; az ùjonnan keletkezett kasté- lyokon és vârosi hâzakon kivûl a templomok tornyait vagy a templom mellett emelkedô haranglâbakat egymâsutân ilyféle koronàzattal làttâk el. A két megye épitészeinek nem kôzônséges leleményességérôl tanûskodik ezen pârtâk formâinak sokféle, gyakran szeszélyes vâltozatossâga. A mâr emlitett nagyôri vârkastély, a késmârki haranglâb és Nedecz vâr pârtâja egyszerûbb renaissance formâkat mutât; két keskeny pillér, inkâbb lécz âltal szegélyezett, s egyenesen vagy félkôrrel zârôdô, symmetrikusan vâlta-