Seite - 180 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

180 a szentgyörgyi és bazini àsvânyforrâsok. A szent-gyôrgyi Istvân-forrâs Szent- Gyôrgy vâros kôzelében egy làpos réten fakad. Egvényes kénes viz, melyet ivâsra és fiirdésre hasznâlnak s kivâlt kôszvény, csüz, gôrvélykôr, idült bôr-, lép-, mâjbajok, stb. cllen sikeresen alkalmaznak. Nevezetesebb a bazini vasas forrâs, mely Bazin vârostôl félôrânyi tàvolsâgban kies, szép, üde helyen, meredek szikla aljâban fekszik, s kôrnyéke a közeli erdôség miatt kcllemes tartözkodö hely. Egalj tekintetében Pozsonymegye szelidebb vidékeink kôzé tartozik. A Kis-Kârpâtok nem kis hatâssal vannak az itteni légtûneti és égalji jelen- ségekre, melyek miatt a széljârâs nevezetes môdosûlâst szenved. Minthogy ugyanis az uralkodô szélirâny éjszaknyugati, a megyét a hegység bâstyâja védi a zord és viharos éjszaki szélâramlatok eilen. A megyére nézve minden- esetre jellemzö, hogy alig van tôkéletesen szél nélkiili napja. Pozsony vâros szél nélkiili napjainak szâma egy-egy évben alig öt, s azok is szeptemberre esnek. Legszelesebb a mârczius—juniusi, legcsöndesebb a jùlius—szeptemberi idôszak. A folytonos széljârâsok miatt Pozsonymegye idôjârâsâban nincs âllandôsàg. Egalja ugyan egészben tekintve mérsékelt, ugy, hogy a füge és gesztenye a szabad telelést is eltûri ; de hômérsék-vâltozàsai mégis igen feltunôek és rögtönösek. Az évszakok âtmenetei nem rendesek ; a hideg idôjârâst gyakran, fôleg tavaszkor, hirtelen nyâri hôség vâltja fol. A mâjusi fagyok nagyon veszedelmesek a veteményekre, fôleg a szôlôkre nézve. Vannak évek, mikor a Düna kétszer is befagy, mint 1893-ban, s viszont vannak oly évek, mikor épenséggel nem kerûl jégtakarô alâ, mint 1895-ben, mikor pedig Budapest vidékén vastag jég fôdte a folyôt. A megye lég- hômérsékletének jellemzésére fôlhozzuk itt Pozsony vârosâét. Ennek évi kôzépmérséklete 10.2, maximuma 33.0, minimuma —16.2; hûsz évi kôzép- hômérséklete pedig 9.9 C°. A kôzegészségi àllapotok egészben véve kedvezôknek mondhatôk, bâr egyes vidékek szerint nagyon eltérôk, a mint a szûletési és halâlozâsi esetek legjobban mutatjâk. Altalân ezer egyénre 41.6 szûletés esik. A hegyes és zord éghajlatu vidékek szegényebb lakossâga esekély szaporasâgot mutât; de viszont több ott az öreg ember, mint a termékeny siksâgon. Igen nagy a gyermekhalandôsâg, mert szâz szülöttre 41.5 halâlozâs esik. Hogy a kôzegészség mennyire javûlt a megyében mâsfél évtized ôta, azt az 1880 —1894. évi idôkôz egészségi âllapota mutatja; mig ugyanis 1880-ban ezer lakosra 19 beteg esett, most mâr csak 11 esik. Különösen feltûnô