Seite - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

197 Budâra tétetett at, Pozsony megszûnt ugyan az orszâg fôvârosa lenni, de az orszâggyulések ezentûl is egy-kettô kivételével itt tartattak, mig 1848-ban végleg ât nem tétettek Budapestre. Az utols<5 pozsonyi orszâggyûlést 1847 november 7-én nyitotta meg V. Ferdinand kirâly s ugyanô zârta is be fél év mûlva 1848 àpril 1 1-én a primâsi palotaban, hol elôbb az ôsszegyult rendek elôtt szentesitette az 1848-iki tôrvényeket. Ez volt az utolsô rendi orszâggyûlés és egyszersmind az utolsd, mely Pozsonyban tanâcskozott. A pozsonyi vâr a Duna felôl nézve. A szâzad elején az austerlitzi csata utân itt kôttetett meg I. Napoléon és II. Ferencz csâszâr kôzôtt 1805 deczember 26-ân a béke. A franczia megszâllô hadseregnek emlékezetét ma is fentartja a diszligeten lâthatô sânczmu. 1811-ben a vâr kigyûladt s leégett. Azôta a fô épiilete romban bever, de melléképùletei ma is kaszârnyâul szolgâlnak. A vâros a legutôbbi évtizedekben, kulônôsen a legutôbbi évtizedben meglepô fôlvirâgzàsnak induit. Ma a 154 méter tengerszin fôlôtti magassâg- ban s a (Ferrôtôl) 340 46' hosszu és 48° 9' szélesség alatt fekvô vâros mâr kulsô csinossâgânâl fogva is a legjobb hatâst teszi az idegenre. Utczâi, fôleg a belvârosban nem zsinôregyenességuek ugyan, mert szuk védfalak kôzé