Seite - 232 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

232 A szebb jôvôbe vetett reményt azonban megsemmisitette az 1763-iki nagy fôldrengés. Junius 28-ân reggel, mikor a nép épen a templomban volt, iszonyû rengés râzta meg a fôldet, s hatalmas dôrrenés zùgott végig a vâroson. Egy pillanat alatt nem volt ép hâz a vârosban. A legszebb épuletek romba dôltek; a Szent Andrâs egyhâz, melynek harangjai a nagy râzâstôl maguktôl kongtak, elpusztult. A romok alôl még az nap 63 holttestet âstak ki, 102 sérûlt ember pedig meghalt sebeiben. A veszedelemnek mintegy betetôzéseûl a Vâg mellett a fold' is megnyilt, s a nyilâsbôl piszkos, nehéz szagu kénes viz és kulônféle szinu homok tôdûlt ki. A rémûletet nôvelték a késôbbi râzkôdâsok, melyek kisebb-nagyobb megszakitâssal szeptember 26-âig ismétlôdtek. Alig épûlt fol a romba doit vâros, mâr 1767-ben a tûz pusztitotta el. Ez alkalommal harmadfélezer ember lett hajléktalan koldussâ. 1783-ban meg a fôldrengés ûjult meg, s nemcsak a lakosoknak okozott tômérdek kârt, hanem a vârat is lakhatatlannâ tette. II. Jôzsef személyesen gyôzôdvén meg a szerencsétlen Komârom nyomorârôl, a lakossâgot a Duna tulsô partjâra akarta telepiteni. E jôzan tervbôl azonban semnii sem lett, mert a nép makacsùl ragaszkodott ôsi fészkéhez, s kézzel, észszel hozzâ lâtott a vâros helyreâllitâsâhoz. Mig a franczia forradalom okozta harczok orszâgokat, vârosokat tettck tônkre : addig Komârom régi kereskedelmét a legnagyobb virâgzâsnak inditottâk. Komârom fénykora a XVIII. szâzad utolsô és a jelen szâzad elsô hârom évtizedére esik. Lakosai a XVI. szâzadig tisztân magyarok lévén, kereskedéssel nem igen foglalkoztak. Azonban a késôbb nagy szâmmal betelepedett németek és gôrôgôk a vâllalkozâs és iizérkedés szellemét annyira meghonositottâk kôzôttùk, hogy az szinte természetùkké vâlt. Dicséretukre legyen azonban mondva, hogy az idegen âramlatok nem birtâk benniik a hatalmas kôzszellemet és az erôs nemzeti érzést meggyôngiteni. Ellen- kezôleg az ô hatâsuk kerekedett felûl annyira, hogy a kôzéjûk kerûlt gôrôgôket és németeket mind magukba olvasztottâk. Hogy milyen volt e magyar kereskedô vâros virâgzâsa korâban, azt mai elszegényedett lakôi mâr csak a nagyapâk hagyomânyaibôl sejtik. Komâromban szâz évvel ezelôtt még kôzel félezer gazdag gabnakereskedô lakott; némelyiknek 20—25 ôriâsi tôlgyfa-hajôja hordta a bâcskai bûzât Komâromba, meg Bécsbe. Az ôregek ma is regélnek még a gabnakereskedôk pinczéirôl, melyekben kâd szâmra âllt az ezûst és véka szâmra az arany.