Seite - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

234 ezelött 145 halâszmester kereste igy kenyerét; ma mâr alig vannak 14-en. De megfogyva és elszegényedve is megôrizték az <5si patrîarchalis szellemet. Tanyâikon és „bokraiku-ban ma is szives vendégszeretet és tisztességtudâs fogadja az idegent. A magyar halâszéletnek több régi szokâsa él itt még ma is. A halâszmesterség lehanyatlâsa mellett is meg-megszölalnak még a halâsznôtâk. Mivel a Dunâban a hal napröl-napra fogy, a halâszok a mellék- folyökban âllitjâk fol varsâkkal ellâtott hatalmas rekeszeiket ; a tanya- vagy hâlôvetést inkâbb a Nagy-Dunân ûzik. A hâlôvetés különösen télen érdekes, midôn a jégen pârosan lékeket vâgnak, s hosszû rûd (vezér) segitségével a jég alatt hûzzâk a sokszor 120 méteres hâlôt egészen a kivonö helyig. Kiôntésekben vagy sekély âgakban a csikfogâst is ûzik. E czélbôl rekeszt épitenek, melyen négy-ôt lépésnyi tâvolsâgokban a keresztezésnél nyilâs van ; oda helyezik el a vizszinen a kasokat. A rekeszen tûl, alul és fölul gazböl készûlt s a vizbôl alig kiemelkedô gâtak vannak. A csikok âttôrvén a gâton, a kasba jutnak. A halâsz, mihelyt megneszeli a mozgâst a kasban, azt kiemeli és a zsâkmânyt kalapjâba vagy a „csiktök"-be önti. Ezt mondjâk rekesztéses cstkfogâsnak. Olâh Miklös XVI. szâzadbeli esztergomi érsek leirja, miként fogtâk a halâszok az akkor még nem ritka vizât és tokhalat. A viza — ûgy mond — a folyö legmélyebb ôrvényében tartözkodik. A téli jégzajlâs elôtt a halâszok a Düna és a Vâg medrébe egyenkôzûen karôkat vernek s a nieder kôzepén a varsa szâmâra nyilâst hagynak. A karök közt erös hâlôt vetnek. Készen lévén ezzel, a parton âgyûzni kezdenek, mire a vizâk rejtekhelyeikbôl kiriasztatnak s a hâlôba keverednek. Ily môdon néha ezret is fognak. A nagyobb vizâk 12 lâb hosszùak és néha 10 mâzsât is nyomnak. Hires iparosai voltak Komâromnak a hajôâcsok. A török hôdoltsâg alatt ôk készitették a dunai hadi naszâdokat, késôbb a hatalmas gabnâs hajökat. Mesterségûket annyira értették, hogy még Bécsbe is szerzôdtettek közülök mestereknek valöt. Superok, mint Komâromban a hajôâcsokat nevezik, kevesen még ma is vannak, de mâr csak kisebb hajökat és dereg- lyéket készitenek. A hajôâcs csalâdok legnagyobb része az öbudai hajôgyâr megnyiltakor Budapestre költözött. A takâcs- és gombkötö-ipar szintén virâgzott Komâromban. A mûlt szâzad végén még 43 takâcsmester élt itt jömödban ; ma mâr hirmondö sincs belôlûk. Nagy lévén a vâros ipara és kereskedelme, a jôllét napröl-napra növe- kedett. A virâgzâs ezen korâban még az a mondâs jârta: „a komâromi ur,