Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

240 virágokkal hintik be. A czéhek kihozzák a templomból hatalmas kilencz- tizenegy nyelú zászlóikat, s meghatározott sorrendben folállanak. A zászló- rudak tele vannak aggatva szebbnél-szebb selyemszalagokkal és bokrétákkal. Megindúlván a menet, a mesterek a zászlórudakat vállaikra helyezik s úgy vonúlnak zeneszó mellett szép rendben. A zászló legvastagabb kormány- rúdját az atyamester viszi, de nem a vállán, mint a többi, hanem a kezében. Legelól mennek az ácsok czigány zenével; vörös zászlójuk elótt két deli, bórkótényes ácslegény halad, vállukon egy-egy, számtalan selyemszalagba burkolt ácsfejszét vivén, melyeknek fokára egy-egy narancs van erósítve. A többi zászló elótt bokrétákkal díszített nagy viaszgyertyákat visznek a tisztes mesterek. A molnárok zászlója hamvas kék, a kertészeké zöld, a kómíveseké fehér, a csizmadiáké vörös. Valamikor ez volt a czéhek színe is. Az ünnep délutánján a két bórkótényes ácslegény, egy-egy foldíszített fejszét tartva a vállán, zenével sorra járja a mesterek házait. Velük tartanak az újonnan folszabadúlt ácslegények is. Komáromnak legfóbb nevezetessége a várost teljesen korúlzáró vár. A néphagyomány, meg a koltói képzelôdés bevehetetlennek mondják e várat, melynek falaira — szerintük — ellenség még nem hágott, s ennek jelképe az egyik bástya élén álló, kóból faragott s koszorút tartó nóalak, a hires „Komáromi szúz", talapzatán e folírással: „Nec Arte, Nec Marte". (Sem észszel, sem eróvel.) Tényleg azonban a jelen század elejéig a vár nem tartozott az elsó rangú erósségek kôzé; s ha néhány ostromot szerencsésen kiállott is, ezt fóleg hozzáférhetetlen fekvésének lehet tulajdonitani. Legrégibb s tôrténeti szempontból legfontosabb része a város délkeleti oldalán, a Vágnak a Dunába folyása mellett emelkedik. Mint erósség csak a XVI. században kezd Komárom szerepelni. I. Ferdinánd magához ragadván a várat a másik királytól, Zápolya Jánostól, bizonyos Decius nevú olasz tervei szerint hozzáfogatott újraépítéséhez és megerósítéséhez. De még mielótt elkészúlt volna, a Bécs ostromára menó Szulejman 1529-ben elfoglalta. Mivel azonban Hardeck János királyi vezér hamarosan visszafoglalta, azontúl zavartalanúl folytathatták az építést. A régi épúleteket ekkor jobbára lebontották; csak egy, Mátyás korabeli szilárd épúletrészt hagytak meg, mely ekkor nyert alakjában ma is fennáll, mint az ó-várnak egyik hatalmas szárnya. A várkapu szép mívú fölirata szerint az építést 1550-ben fejezték be. Az egész négyszôg alakú erôditmény, melyet ma ó-várnak neveznek, minden nagyobb változtatás nélkül napjainkig