Seite - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

50 és becsûli elôljârôit s nyâjas uraihoz és sajât feleihez is. Szenvedélyei csak akkor tôrnek elô nagyobb erôvel, ha a vâlasztâsok ideje elérkezik. Ilyenkor a fokosnak is akad dolga. Ûjabb idôben azonban mâr az itteni vâlasztâsok is csôndesebbek. Bor itt nem igen terem, tehât a mulatsâg is ritkâbb; de ha egyszer mulatâsra adjâk magukat, hârom-négy napig abba nem hagyjâk. Nyelvuk a kunokéhoz hasonlit. Nyujtjâk a szôt, halmozzâk a ragokat (mint szarvâja szarva helyett) ; a szô belsejében kihagyjâk az /, ly és gy hangokat; ê helyett /-t, 6 helyett û-t mondanak. Nagyon sok szavuk van a vizes helyek elnevezésére, ilyenek : mosâs, dzsindzsâr, lâp, hant, sâr, libhâny, posvâny, zsemlék-ér, geréb (meder ; mâr gen'bre szdllt a Duna), kar (part), karaly jég (parti jég), hopp jég (mely alôl a viz kiszaladt), zsombék, kopolya, pandal, stb. Komârom keleti vidéke nem sokban kiilônbôzik a csallôkôzi tâjaktôl. Ott is a siksâg az uralkodô. A talajképzôdés is egyezô. A Duna, Vâg, Nyitra, Zsitva és részben a Garam vizei és csatornâi ôntôzik a mélyebb fekvésû tâjakat. A Duna partképzôdése azonban sokban kiilônbôzik a csallô- kôzi résztôl. Az ârterulet itt jôval kisebb; a szigetképzôdés ritkâbb, a mellékâgak és zâtonyok szâma kevesebb. Ejszakkelet felé a fôlszin alakulâsa és a vidék kulsô tekintete is vâltozik. Komârommegye udvardi és Esztergom pârkânyi jârâsâban a dombos és alacsony hegyvidékek vâltakoznak egy- mâssal. Ez a hegyes-dombos terulet a Zsitva és Garam kôzt majdnem a Dunâig terjed s a Nagy-Fâtra hegység ujbânyai csoportjânak azon részéhez tartozik, mely Nagy-Sallôtôl délnyugatra hùzôdik. Pârkâny kôrnyékére a Barsbôl erre huzôdô velkapolai szelid és alacsony hegylâncz nyulik be. Kôbôlkut és Pârkâny kôzt egy magânos hegycsoport vonûl, melynek semmi ôsszekôttetése sincs az elôbbiekkel. A Pârkâny-vidéki hegyek fô alkotô részei a harmadkori (neogén) homokagyag és durva mész. Az udvardi dombvidékek agyagosak és kavicsosak. Ugy a pârkânyi, mint az udvardi jârâs fôldei termé- kenyek, tôbbnyire agyagosak vagy fekete homokosak. Az éghajlat szelid, a levegô tiszta és egészséges. A kisebb-nagyobb hegyek és dombok, a szôlôk, erdôk és szântôfôldek s a szâmos patak kiessé teszik az egész kôrnyéket. A lakossâg az udvardi jârâsban magyar, a pârkânyiban ellenben vegyes : magyar, német és tôt; a magyar azonban ott is tôbbségben van. Nevezetesebb kôzségek e részen : Udvard, ôsrégi, népes magyar falu, fôlôtte termékeny vidékkel. Lakôi egykor kirâlyi szolgâk és udvarnokok