Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

266 folyással, sokszor kanyarocíva, ágakra oszoíva, szigeteket, zátonyokat, homokpadokat alkotva. Másfél méter mélységú s kilenczvenót meter kózepes szélességú medréból gyakran kiárad, kOzségeket veszélyeztet és medrét évszázadok óta szúntelenúl változtatja. I. Mátyás korában a Dudvág-csatorna kanyargó ágai kózt folyt és Szered lakosságának egy részét a védettebb Üjváros alapítására kényszeríté. Szered egykor a Vág balpartján állt. Most a Vág jobbpartja 32 kilométernyi hosszaságban szabályozva van. A vólgy elsó és legnagyobb kózségeinek egyike Vdg-CJjhely. Urai kózt a pannonhalmi benczéseket, Csák Mátét, Kont nádort, Stibor vajdát találjuk. Ez utóbbi „Újváros"-nak nevezte, kórúlárkoltatta s 1423-ban itt gazdag prépostságot alapított. A vágújhelyi prépostot ma is Stibor vajda leányági utódai, a Pongrácz, Révay, Zay, stb. családok tagjai választják. Az alapítást órókító egykorú kó az aranyozott díszítményekkel szinte túlságig elhalmozott templomnak a bejárata fólótt most is látható. Van itt járásbiróság, szolga- birói hivatal, alreáliskola, izraelita polgári leányiskola. Vág-Ujhely fontos vasúti állomás, nevezetes kereskedést úz épületfával, faeszkózókkel; van itt egy sétabotgyár is. Dél felé haladva az ódon külsejú Brunócz kastélyt érjük, a kurucz generális, Bercsényi Miklós egykori birtokát. Mostani tulajdonosa, ózvegy Mednyánszky Agota bárónó 1887-ben háború esetére az cgész épületet fólszerelésével együtt a Vóróskereszt-egyesúletnek ajánlolta fól. Erdekes szép kastély ez, telve külónféle régi tárgyakkal. Említésre méltó a Vág túlsó oldalán Brunóczczal csaknem átellenben fekvó O-Moraván kózség, melynek úri kastélva valaha jezsuita kolostor volt, hol Kollonics bibornok is órómest nyaralgatott. E kolostort a jelen század elején a Motesiczky család bírta és alakíttatta át, ma pedig a Zedtwitz grófi család bírja és lakja, minta- szerú gazdaságot folytatván a hozzá tartozó uradalomban. Odább Póstyént találjuk a Vág partján. A hagyomány szerint egykor templáriusok birtoka volt. Régi hirú a hévvize, melyet állítólag már a rómaiak is ismertek. Már a XVII. században jelentek meg róla leírások, s elókelóink súrún használták. Ma a fürdóhelyiségek és források egy 20 holdnyi áradmányi szigeten állnak, melyet híd kót óssze a parkkal, de a források a Vág medre alatt is tovább folytatódnak. Ugyancsak a Vág medre szolgáltatja azt a gyógyító forró iszapot, mely a fürdót európai hírúvé tette. A víz oly forró (46—50° R.), hogy a belé mártott szárnyast rógtón megkoppasztja, s azért a forrás viaékén sem a hó nem marad meg, sem a'Vág nem fagy be soha. Használják e vizet