Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

272 A Bélapatak és a Nyitra folyó közt Szkacsánig terjedö, tölgyes-bükkös Kis-Magura hegységnek egyik édesvízi mészkószikláján áll Bajmócz vára. Valószinúleg Csák Máté alapította; I. Károly Gileth nádornak adta, aztán Opellni László, majd Ilosvai Leustách is bírta. A husziták elfoglalták, de I. Mátyás visszavette tólük és csakhamar Onofrius de Nifor bajmóczi gróf nyerte. Ez alapította az itt máig fonnálló gazdag prépostságot, kikotvén a várurak számára a kinevezés jogát. Ajándéka, egy 1.22 méter magas, remekmúvú, csúcsíves szentségtartó, a bajmóczi egyházban most is órzi emlékét. Családja kihalván, a vár Corvin Jánosé, késóbb Zápolya Jánosé lett. I. Ferdinánd Thurzó Eleknek adta, s ennek nemzetsége bírta magva- szakadtáig, a mikor II. Ferdinánd adományából a Pálffyak nyerték a törö- köktöl és a fölkelöktöl többször ostromolt várat. Ennek részei : a szabály- talan sokszógú ó-vár s az ennek belsó udvarán emelkedó öt emeletú új vár. A külsó udvarban áll az a hires vén hársfa, mely alatt II. Rákóczy Ferencz tartott gyúléseket. A várat mostani ura, Pálffy János gróf, helyreállíttatta. Aranyozott kupolái, karcsú tornyai messziról magukra vonják az utazó figyelmét. Belseje vagyont éró gyújteményeivel egész múzeum. Itt van Kapisztrán Jánosnak országczímeres, keresztes, vörös lobogója, II. Lajos egykorú arczképe, sok becses festmény, bútor és más drágaság. A vár déli oldalán, mély katlanban fakadó, kitúnó hatású, meleg, timsós-kénkoves forrásokat leginkább csak a kôrnyék népe használja; a régi fürdó új beren- dezése már folyamatban van, s ez bizonyára látogatottabbá fogja tenni. A Magurától éjszakra terjed a facskói hegytömegnek triasz- és kréta- korú dolomitja a hatalmas kopasz Orrkóvel a rhegye határán, hol út vezet a rajeczi völgybe. Ez út mellett a Huberg oldalán fakad három kis forrásból a Nyitra. E hegytömeg két oldalán hajdan bányászatot és aranymosást úztek. Nyugaton Csávoj határában a régi akna most is nyitva áll ; de a nép már csak famunkákkal, rovidárúval és más apróságokkal való házalásból él. A kôrnyék népének a famunkákban való ügyessé tételére a Felsó-Magyarországi Köz- múvelódési Egyesúlet Chvojnicza helységben fafaragó iskolát alapított. Keleten a Chvojnicza és Czach patak partján óriási kómezó, kavicshányások hosszú sora és a vízvezeték az egykori aranymosásnak látható emlékei. Bányavárosi német telepesek úzték itt az aranytermelést, s utódaik, a „handerburcz"-ok, ma is hét kôzségben laknak itt egymás mellett, az úgy nevezett „haj"-okban, melyek némelyike már a Nagy-Fátra ágai közt van. Igy Handlova, melynek lakói hegyen és völgyben épúlt s többnyire egy-