Seite - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

zetség tôrzsfészke. A Nyitra felsó szûk vôlgyében van Gajdel\ az országút mentén, gyiimôlcsôs kertcktôl kôrnyezett házaival. Hires e kôzség szilvájáról, mely aszalva kerûl piaczra; kûlônleges szilvafaj itt a „gajdlanki" (gajdeli szilva), mely aszalásra kiváltképen alkalmas ; újabban franczia aszalóházat építettek itt. Odább délen, a kitárúló vólgy síkján áll N/met-Próna, az itteni telepek elseje, értelmiségi és anyagi tekintetben fó helye s az egész járás leggazdagabb kózsége, terjedelmes piaczczal, vízvezetékkel, szép régi templommal. Házai majd mind emeletesek; az emelet hálóhelyiségúl szolgál. Lakói régi idók óta posztókereskedéssel foglalkoznak ; 1883-ban részvény- társulatot alakítottak, s most kôzôs gyárban készítenek szúr-, nemez- és kózépfínom posztót, diagonal és csikos szôvésû kelmét, s azokat leginkább vásárokon adják el. Bajmóczczal szemkôzt találjuk Privigyét. Lakói mindig serény iparosok voltak, szólót, sáfrányt termesztettek, s ezt mint sáfrányosok elárúsitották. Posztósai 1883-ban részvénytársúlatot alakítottak, s katonai takarókat is készítenek a kincstár részére. Van itt fonalkészító gyár is. Említendó továbbá, hogy van itt magyar olvasókor, túzoltó-egyesúlet és egy négy osztályú gymnasium a piaristák vezetése alatt, kiket gróf Pálffy Pál neje telepített ide a jezsuiták helyébe. Két emeletes nagy házuk 1676-ban épúlt; szép freskókkal díszített templomukat Boyad János piarista építész fejezte be; most fóldrengéstól megrepedezetten áll. Privigye az éjszakkeleti részekre terjedó járás székhelye. E járás gazdasági tekintetben külónbózik a megye délibb részeitól. Gyakran már szeptemberben havaz és májusig is megmarad a hó; nyáron 30 R° hóség, télen 18 R° hideg nem ritka. A tágabb vôlgyekben is gyakoriak az idó- változások; a fold silány, vadvizes, kavicsos, azért a mezógazdaság hasznot alig hajt s a gazda vetésének gyakran a magját sem kapja vissza, s nem lehet az év oly áldást hozó soha, hogy a nép szükségletét fedezze. Csak a divéki, meg a Nyitra folyó két partján terjedó márgás agyagú vidéken úzhetó a foldmívelés nagyobb haszonnal és rendszeresebben ; megterem itt a buza, rozs, árpa, zab, hüvelyesek, herefélék, de külónósen sok burgonya és takar- mányrépa. Azonban nines gabonafaj, mely 5—6-szoros magnál tôbbct adna. A marha és ló apró, bozontos szórú állat e vidéken. E gazdasági okoknál fogva itt a vagyoni állapot is kedvezótlen, s 11 kôzségnek sem ingó, sem ingatlan vagyona ninesen. A nép nagy része tehát, hogy megélhessen, házalni jár, vagy kora tavaszszal eltávozik munkába szegódni, s csak