Seite - 283 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

283 tulajdonitható a vidéken elófordúló sok vadvíz, posvány és mocsár; ez okozza, hogy e vidék lakossága a folyó vizek emelkedésének hírét rettegéssel fogadja, mert a Nyitra folyó felé vízválasztó hiányozván, árjaik kónnyen ósszefolynak és egész kis tengerré válhatnak. S ez annál nagyobb baj, mert itt a kitúnó agyagból és fekete korhanyból álló talaj, bó termékenysége és dús kaszálói miatt nagy mezógazdasági fontosságú. Kedvezóbb a Nyitra és Zsitva folyók árterének helyzete; mert csekély levén a Nyitrának az esése és bósége, nem okozhat rendkivúli károkat, a kózós ártér pedig oly magas fekvésú, hogy a Duna legnagyobb árvize sem érheti el. A tavarnoki kastély. Elsó kozség, melyet e róna éjszaki részében érünk, Vág-Sellye. Már Szent István korában Sala néven szerepel, késóbb a fontos átkeló hely híd- és révvámját a túróczi praemontreiek kapták IV. Bélától. Majd a jezsuitáké lett, kik itt gymnasiumot állítottak és kollegiumot építettek, de a torókók és felkelók hadai elól 1615-ben Na'gy-Szombatba kóltoztek át. Most a budapesti egyetemé. A Vágon át híd és vasút vezet Tornóczra, mely fontos vasúti rakodó hely. Vidékén fejlett mezógazdaság virágzik; hajdan az állattenyésztés állt elsó sorban; a vizenyós talaj kedvezett a sertéstenyésztésnek, s egykor Sze/Scze a királyi sertéspásztorok fó helye volt. A délibb pompás réteken ménesek legeltek. Akolmány puszta máig jeloli a királyi lovászok akol 36*