Seite - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

látható. Az Arvába vivó kitúnó út elósegíti a fuvarozást s a Boboti és Szokolje nevú festói sziklasorok aljában az irtványos Tyerchovához vezet. Ez a hegyoldalokon elszórt házcsoportokból áll, melyek 5—6 órányira is vannak egymástól. A kozségben Majláth Gyorgy grófnak pisztrángtenyész- tése van. A merre szemünk tekint, mindcnütt csnpa homok- és niészkó, s a vidék ennek kószónheti táji szépségét. A vratnai volgy keskeny bejáratában, meredek sziklafalak aljában zúgva és habozva ónilik a két hegyi víz egyesú- léséból alakúlt Vratna patak hómpólyos ágyban szikláról-sziklára, elég eróvel egy fürészmalom hajtására. Font a meredek sziklaormokban olyan sajátszerú alakúlatok túnnek fol a nézó elótt, melyekben a nép képzelete a legkülón- bozóbb férfi, nói, gyermek- vagy állatalakokat ismeri fol és nevezi el külo- nósnél külónósebb nevekkel. Kilépve a szorosból, egy kórúlzárt katlanban állunk, melyhez keleten a Kis-Roszudeez és társa, a három csúcsú Nagy-Roszudecz, délról a fenséges Kis-Kriván adja a keretet; két lassú patak kígyódzik át rajta, egyik a Roszudecz szikláiból, másik a Kriván felól. Ez alatt egy niajor, mógótte bükkós hegyoldal, melynek aljába a tulajdonos Majláth gróf az ószi vadá- szatok kedvéért 10 kilométer serpentin-útat vágatott a fenyves határig; font a Krivánnál pedig menedékházat állított a Turista-Egyesület, hogy az útas onnan élvezhesse a kriváni kilátás szépségeit. A fenyves tájából pásztorok és nyájak ósvényein, források és csermelyek, marhalegelók és itatók elhagyásá- val az alpesi ovbe érünk, hol hosszú szálas fii váltakozik a tórpe fenyú foldón kúszó torzseivel, melyek annyira ósszenóvék, hogy a vad is csak üldózve mer kózibók menekúlni. E pagonyok tisztásain fekete és piros áfonya terem; aztán kóvetkezik a kúp régiója; széles fensík ez s kónnyen megmászható. Kilátás nyilik innen a liptói és árvai havasokra, az alaesony és magas Tátrára, Beszkidekre, a Veterna Holára, a galgóczi hegységre, a Kisucza vülgyébe s a zsolnai medenczében kígyódzó Vágra. E medencze keleti nyílását Ovar és Szirecsnó várak romjai ékesítik. Mindkettó régi eredetú. Ovár IV. László korában a Csák nemzetség birto- kába kerúlt; Máté halála után királyi kézre szállt. 1446-ban Szent-miklósi Pongrácz kapta Sztrecsnóval együtt a Szakolcza védelmére fordított kólt- ségei fejében. V. László idejében kényszerúlt kaput nyitni a huszitáknak, míg Mátyás király legyózvén óket, a Pongrácz családot megerósíté a várak birtokában. Utóbb Zápolya-, majd a Tükóly-és Rákóczy-pártiak foglalták el, míg a sok birtokos-változás és elhanyagolás pusztúlásra jnttatta. Szirecsnó