Seite - 315 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

âié égnek toró sziklafalai közt az alig 2—3 méternyi széles völgyfeneket a patak egészen elfoglalja; csak szikláról-sziklára lépve nyomúlhatunk benne elôre. Most a sziklák fejünk fölött összehajlanak; alig látjuk az eget; a másfél kilométernyi hosszú völgyszoros már csak épen két lépésnyi széles. Aztán a volgytoroktól vagy 200 lépésnyire tágulni kezd a szoros; a sziklafalak alacsonyabbak ; a balfelóli lejtökön buja fú tenyész ; a jobbról álló sziklák tömegesebbek, de szakadozottabbak és kopárak ; végre két hatalmas sziklafal Az illavai fegyház. közt kiérünk a szorosból. Erdó szélén állunk, bol mérsékelt niagaslaton egy maloni kôzelében nyáron kellemes italt nyújtó vastartalmú savanyú-forrás bugyog, mellette turista-menedékház, padok és asztalok. Körultekintünk; elöttünk a Vág elágazó niederben; kavicszátonyok fölött zúgva siet lefelé; szúk vôlgyének ártere csak egy keskeny sáv, mert jobbról a Javortiik, balról a Manin-hegység szúkre szorítja. Óriásként túnik föl e csoportból az erdós Naoy-Manin hegy (891 méter) terebélyes háta; mellette balra a sziklás Kis-Manin hegy (810 méter) áll, kózbúl pedig a már leírt Manin-szoros mélyed be. 40*