Seite - 327 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

Trencsénmegye területc 4.619.82 négyszógkilométer. Majdnem feie erdóvidék (152.209 kat. hold); éjszaki részeiben a fenyves, del felé a bükk uralkodik; néhol a bükkösök lenyúlnak a szántófóldekig. A Manin tercbélyes hátát bükk-, az Inoveczet tölgyerdö borítja; nein hiányzik a cser-, nyír- és nyárfa sem; fúz a patakok és folyók nientén tenyészik bóven. Ejszakon itt-ott óserdók is vannak. A legszebb erdók itt most az uradalmiak. Egyik-másik nagybirtokos szaporításra is gondolt; így Teplicska kopár és vízmosásoktól barázdolt határában d'Harcourt gróf 2.854 kataszt. hold területet ültetett be éger- és fenyúesemetével. Sok helyen a meredek fekvésú és sekély talajú oldalakon legeltetés miatt nem fejlódhetik a fa. A mi megvan, az most is nagy érték. Sok kéznek ád munkát a tarólas, feltorés, vágás, szállitás, tiita- jozás, elárúsítás és a virágzó fa-ipar. Néhol a rosz útak (kozségiek), magas hidvám s a vasút hiánya hátráltatják az értékesítést, de így is eljut Trencsén faja Ausztriába, Cseh- és Morvaországba s a dunai déli tartományokba. Sok tolgykéreg, sok waggon mogyorófa s nagy mennyiségú hámozott fúzvesszó megy innen Németország felé. A Vág e hegyvidékról 55 onálló folyócskának a vizét szedi magába s indúl 218 kilométernyi útjára Zsolnáig nyugati, onnét déli irányú folyással. Egész kozép folyása mentén a folyó és hegység közti távolság jobbról is, balról is átlag 1.700 méter, s ebból a rendes ártér átlag 950 méter mindkét oldalon. Ebben csapong, alakít s változtal medret a Vág szeszélyes árja századok ota. Zsolnánál eredetileg — a mostani medrétól 190 méter- nyire — a kózség alatt folyt, Trencsénnél a várhegy sziklatovében vonúlt el; Csütórtóknél még a XVIII. század végén is az innen nía jó távol esó Hajnicza mészdomb tóvét mosta, miként a hirtelen lejtésú lószfalon most is látható. A Vág kozép volgyében 111a három oblOsódést találunk: a zsolnai, bittsei és illavai mcdenczét, melyekhez Trencsénen túl a Kis Magyar Alföld éjszaki oble csatlakozik. Ezek egykor mind álló belvizek medenczéi voltak, melyeket a Zsolna-vidéki, podhrágy-beszterczei és trencsén-szkalkai haránt magaslatok zártak el. A belvíz ezeket áttorvén, levonúlt s visszamaradt keskeny szalagja, a Vág, tetszése szerint csapongott szikláik aljában; néhol a szúk völgynek egész fenekét elfoglalta, árterét a felúlról lehordott kavics- csal borítva, legelót, szántót a míveléstól elvonva. A tágabb medenczékben szétterjed, alacsony partjai között 2—3, söt több ágra szakad, homok-, kavics-szigeteket és zátonyokat alkot. Medrében itt-ott kavicszátony vonúl, nielven a víz zúgva csap át, s melyet a tutajos rettegve kerúl. Itt-ott termo