Seite - 334 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

3 Felsó részébcn a stubnyai fensíkot kerúli mcg a savanyúvizéról ismert Budis felé hajló ívezetben s aztán lapályra jut. Az általában apró helységek súríin sorakoznak egymás mellett, kivált a lapályokon és a hcgyek lábainál. Dél felól a megyét a Túrócz mellékét végig szeló vasúton haladva, mind tóbb-tóbb érdekes pont túnik elénk. Igy Stubnya ott, hol a hermaneczi út a Teplicza vólgyébe tér. E kis helységnek 518 méternyi magas fensíkon, fenyvesek tóvében levó s mind jobban fól- virágzó fürdóje régi eredetú. Hajdan a háji uradalomhoz tartozott. 1423-ban Zsigmond király is idózótt itt egész kiséretével. Késóbb Kórmócz város birtokába kerúlt; ez építé 1549 —1552 kózótt az „új fürdót". Ettól fogva elókeló vendégek is mind súrúbben látogatják; 1573-ban Miksa király is volt itt. 1593—94-ben épúlt a máig álló „kóház" részint védelmúl, részint a lakások szaporítása végett. Majd zálogba adatván a fürdó, lehanyatlott; de 1726-ban Kórmócz visszaszerzé s folyton jobban gondozá. Mai korszerú újabb épületeit és czélszerú berendezését csak a legutóbbi két évtizednek kószónheti. Hat fó forrása megannyi tiszta fóldes hévvíz, 42 és 48 C. fok kózt váltakozó melegséggel. A fiirdésre tóbb medencze és számos kádfíirdó van berendezve, valamint népfürdó és uszoda. A teleptól délre jó nagy és kies park terúl. Ennek elején van az ivásra használt Stefánia-forrás, melynek hófoka 46.2 C. fok. Odább a mosóczi patak mellett találjuk a megye legnagyobb és leg- vagyonosabb kózségeinek egyikét, Mosóczoi, széles ereszú, kémény nélküli házaival, gazdálkodó, kereskedó és fóleg szovóipart úzó tót lakosaival, kik büszkék arra, hogy Kollár János, kiváló tót író az ó falujokban született. A kózség nevezetessége Révay Ferencz báró szép kastélya, érdekes régiségek gyújteményével; a kastély mógótt gyónyórú park van. Említésre méltó a kózség régi csúcsíves építésú római katholikus temploma. Mosócz fó helye volt a szomszéd blatniczai uradalomnak, melyhez Szebeszló, Bela — egykor kir. szabad birtok, — Diánfalva, Laszkár és Kis'-Falu is tartoztak. Blatnicza egykori lovagvárnak romjai szomorúan néznek alá a Tlsztá hegy egyik oldaldombjáról a szép gagyeri vólgyre, az amaranthusnak e megyében egyedúli termó helyére. Valóságos alpesi tájkép! Magas, meredek sziklák, melyek sugár fenyúkkel benótt, kiálló párkányzatukkal terraszokat alkot- nak, oly szúkre szorítják helyenként a vólgyet, hogy alig marad benne útnak hely a patak mellett. llyen helyek a gagyeri vólgy dedosovai ágában nemcsak a bejáratánál, hanem beljebb is gyakrabban fordúlnak eló, a vólgy