Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

Ez a hatalmas mészkóhegység a magyar Felfóldnek a Magas-Tátfa után legszebb és legváltozatosabb bércze. Ejszakon Trencsén és Arva megyék kózt 15 kilométernyi hosszaságban szegélyezi a túróczi medenczét. A mily változatos formákban, olyan külónfélék a belsejét alkotó képzódmények is. Ejszaki csúcsait hol kvarczit, hol dolomit, vagy mészkó alkotja; déli lejtói gránitból, kelcti s nyugati végtagjai vórós homokkóból állnak. Leghatal- masabb csúcsa az 1.7 1 1 méter magas Kis-Kriván, melyról gyónyórú kilátás nyílik a Vág és Túrócz vólgyére. Szomszédjai: a Kriván-Fátra 1.669 meter, a Chleb 1.644 méter, s gerinczének tóbbi csúcsa is fólúl van az 1.300 méteren. Oldalágai, a Varinka és Vág-menti hegyhátak, hirtelen emelkedéssel csak- hamar elérik a gerincz magasságát; legalacsonyabb hágója is fólemelkedik 1.185 méterig. Trencsénbe és Arvába is benyúló leghatalmasb sz.iklatómege a két Roszudecz, meg az árvai határon álló Szuchy hegy szintén kopár szikla- tómeg. Havasalji tájait rengeteg óscrdók borítják, melyekhez hasonlókat a Felvidéken csak Máramarosban találni. Fenyvesek, lúcz- és kózónséges fenyúk, itt-ott bükkfak, a tetók felé torpe fenyúk tenyésznek bennük. Aztán buja alpesi legelók kóvetkeznek, melyeken marha- és juhnyájak tanyáznak. A Vág felé nézó oldalai és csúcsai sziklásak, meredekek, kivált a Kis-Kriváné annyira, hogy juhok sem Iegelhetnek rajta. A lerohanó vizek mély barázdákat mostak ki rajtok; a vólgyek pedig mély szurdokok, melyekben zúgva fiit végig a kevés számú patak. Igen szépek itt éjszak felé a Kur és Bela vólgye, keletre a festói kanyargású zazrivai országút, délre a Bisztricska, nyngatra a vad Hoszkora patak, aztán a turáni medenczébe nyíló Sztndenecz és végúl a Suttó patak vólgye. A suttói vólgy a legszebb alpesi tájak egyike. A Zsebrák és Stoh hegyek hnzódnak a két oldalán, de a patak medre fólótt jobbról s balról az Úplaz és Szuchy hegy emeli széditó meredekségú oldalait, melyekról óriási sziklák néznek le hosszú sorban fenyves-bükkos háttérból a vólgy szúk fenekére. Itt-ott marha- és birkanyájak legelésznek a terjedelmes legelókon. Felsóbb szakaszában a vólgy hegyszoroshoz hasonló; sziklás hegyoldalak szegélyezik; az ezekról lemállott szikladarabok a vólgyet annyira eltóltótték, hogy az kótengerhez hasonló. A Suttó is sziklák kózt futó s zúgó esésekct alkotó kristálytiszta hegyi patak; fólótte szikláról-sziklára kell lépni, hogy elóre haladhassunk. Még fólebb harmatos alpesi nóvényzet lepi el a patak szélét, az egész vólgyfeneket. Bent egy hatalmas sziklafélkór zárja el a vólgyet, ennek baloldalán fólséges látvány a Rjeka suttói vizesése, melyet a Kis-Fátra