Seite - 343 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

a niedre néhol csak 24, a szoros kôzép részén pcdig csupàn 20 méternyi széles; az itt haladö orszâgût és vaspâlya szàmâra csak mesterségesen lehetett, hegybe vâgva, vagy a folyötöl elhöditva helyet szerezni. A völgy legszûkebb helyén a hatalmas domasini hegyfokot, mely a Vàgot nagy kanyarodâsra kényszeriti, alagûttal kcllctt âtfûrni, hogy a vasût itt elhaladhasson. A szoros kôzepén, az 1.116 méter magas Grunj hegy aljâban a Vag a hirtelen szûkre szorùlt mederben széditô sebességgel és nagy zajjal rohan a kôzepéig benyomûlô s zordonan fôlmeredô Besznd szkala kôszâl tôvében tâtongô ôrvény felé. A tutajos rettegve és imâdkozva halad itt a „veszett szikla" felé, melyrôl azt tartja, hogy évenként legaldbb egy âldozatot követel, s nielyet a nép egy régi monda szép, de szerencsétlen hôsérôl „Margità"-nak nevezett el. Ezen alûl szélcsebbre tâgul a nieder, s a viz folyäsa is csöndesedik. Erre, nyugatnak nyilik a Kis-Fâtra legszebb tâjképeinck cgyike, a zordon Hoszkora völgye. Patakja a meredek Szuchy hegyen (1.468 méter) ered, melynek hatalmas, vad tekintetû, majdnem fûggôlegesen ¿116 kupidomû sziklâi között kietlenûl züg az itt folyton uralkodö szél. Ejszaknyugat felé juharfâk, fûzek és vad rözsabokrok kôzûl kiérve, sûrû erdö fogad bennünket, melyben öriasi fatörzsek hevernek szanaszét rendetlenûl és mâlnabokrok