Seite - 356 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

oldalak emelkednek lombos cserjékkel vegyes fenyvesektól borítva. LegyezÓ- alakúlag sorakoznak egymás mellé a kornyezó hegycsoportok nyúlványai, melyek fólótt éjszaknak hatalmasan kiemelkednek az 1.606 méter magas Roszudecz sziklás ormai. Csakhamar keletnek kanyarodik az út, s aztán nem látjuk tóbbé a fólséges hegyet, mely a Fátra, Magura és Beszkid hegy- lánczok kózé ékelve, ezeket elválasztja s egyúttal Arva és Trencsén megyék kozt is határt von. A kralováni sziklaszorosból kiérve, a vólgy kissé tágúl, de még mindig szúkebb, hogysem messzebbre terjedó kilátást engedne; csak az Arva folyón túl emelkedó 1.169 méter magas Sip hegy éjszaki lejtójének egy katlanszerú mélyedésében túnik szemünkbe nehány ház. A Zaskó kozségéhez tartozó Djerova nevú puszta ez, mely kellemes ízú szénsavas vizéról nevezetes. Innen a vólgy odábbi fordúlatánál egy félóra alatt Pámicza kózségbe jutunk. Itt már tágúl a vólgy, s kilátás nyílik arra a kis lapályra, mely a falutól keletre Nagyfalu mezóvárosáig, sót még azon is túl szinte Alsó-Kubinig, a megye székvárosáig terjed. Párniczától éjszak felé egy sziklaszorossá szúküló vólgy nyílik, mely az odább 12 kilométernyi távolságra fekvó Zázriva kózségébe vezet. A Roszudecz, Pupou és Okruhlicza havasok nyúlványai kózótt szétszórt csoportokban épúlt, 2.696 lakosú szegényes falu már Trencsénmegyével határos. Úgy Zázriva, mint Párnicza kózség lakói fóleg juhtenyésztéssel foglalkoznak s izletes sajtot (oscsipka) készítenek. 1 Párniczával átellenben, az Arva vizén túl, a már említett Sip hegy keleti lejtójén egy vólgy nyílásánál a bronzkori leleteiról nevezetes Zaskó falu látszik. Lakói szegény fóldmívesek, kikról azt tartja a hagyomány, hogy német eredetúek; valamint, hogy eredetileg a falu elnevezése is Sachsko (szász hely) lett volna. Párniczától az Arva folyó mentén haladva, egy kis dombon át Isztebne falu határát érjük. Maga a falu, a megye legrégibb nemesi telepeinek egyike, balra egy kis patak által szelt kies vólgyben fekszik, melynek kózepén dús lombozatú fák kózúl csinos urasági kastély fehérlik ki. Az isztebnei patakon túl a Hradek nevú alacsony dombra érünk, melyról a hagyomány azt tartja, hogy egykor váracs állott volna rajta. A kilátás, mely e kis dombról nyílik, valóban elragadó. Nem „zab- ország" az, melyet innen szemlélünk. A meddig a szem ellát az Arva íolyó mentén elterúló lapályon és a távolabbi magas hegyek elótt elhúzódó lankás dombokon, dús kalásztenger hullámzik, pázsitos rétek és legelók díszlenek,